Az elnök szerint a száz éve hatályba lépett, a hagyományok folytonosságát a pluralizmus elvével ötvöző alkotmány nemcsak az egységes román nemzetállam létrehozását, hanem egy befogadó demokrácia feltételeinek kialakítását is célozta: elismerte és védte minden román alapjogait, „etnikai származásától, anyanyelvétől és vallásától függetlenül”. Klaus Iohannis szerint az 1923-as alaptörvény a liberális alkotmányosság elveit – a hatalmi ágak szétválasztását, a törvények alkotmányossági kontrollját – honosította meg, és megerősítette Románia „természetes együvé tartozását” a nyugati demokráciák jogi és politikai közösségével; ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a legkorszerűbb alkotmány sem állhatja egymaga útját az önkénynek és diktatúrának: a demokratikus értékek, Románia európai elkötelezettségének megőrzése a polgárok és az állam intézményeinek közös feladata.

Az alkotmánybíróság által kezdeményezett megemlékezésen többek között Nicolae Ciucă miniszterelnök, Alina Gorghiu szenátusi és Marcel Ciolacu képviselőházi elnök, valamint Daniel ortodox pátriárka is méltatta a történelmi esemény jelentőségét. Ciucă szerint az újraegyesült Románia 1923-as alkotmánya megteremtette a román nemzet modernizációjának és demokratizálódásának feltételeit, egyenlő jogokat biztosított valamennyi román állampolgár számára, nemre, etnikai származásra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül, a legfontosabb rendelkezése azonban „mind gyakorlati szempontból az akkori történelmi kontextusban, mind szimbolikusan, a nemzet jövője szempontjából az 1. cikkely rendelkezése volt, amely Romániát egységes és oszthatatlan nemzetállamként határozza meg”.

Az alkotmányok ereje abban rejlik, hogy az ország jogrendszerének és demokratikus rendszerének alapját képező alkotmányos rend megteremtése révén fenntartják a társadalmi békét – jelentette ki Marian Enache, az alkotmánybíróság elnöke, aki szerint „az 1918-as egyesülés döntő jelentőségű megvalósulását az 1923-as alkotmányban rögzítették”. Az 1923-as alaptörvényben emelték alkotmányos rangra a román nyelvet mint az állam hivatalos nyelvét, a törvények alkotmányosságának bírósági felülvizsgálatát, a közigazgatási perrendtartás bevezetését, a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, a nők polgári jogainak elismerését, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, a jogok, szabadságok és a törvény előtti egyenlőség biztosítását, beleértve a nemzeti kisebbségeket is, etnikai származásra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül – sorolta.

A román fejedelemségek – Moldva és Havasalföld – 1859-es egyesülése nyomán létrejött, 1877-ben függetlenné vált, 1881-től kezdődően királyságként elismert, az első világháborút a győztes hatalmak oldalán befejező, területét megkétszerező Románia parlamentje 1923-ban dolgozta ki új alaptörvényét, amelyet 1923. március 28-án hirdetett ki I. Ferdinánd király. Nagy-Románia alkotmánya II. Károly 1938-ban bevezetett királyi diktatúrájáig volt hatályos. A kommunista hatalomátvétel után 1947-ben lépett hatályba a Román Népköztársaság, majd 1965-ben a Román Szocialista Köztársaság alkotmánya. A kommunista diktatúra után alakult alkotmányozó nemzetgyűlés – a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (CPUN) – által kidolgozott, 1991-ben népszavazással megerősített, a NATO- és EU-csatlakozás miatt 2003-ban módosított, jelenleg is hatályos alaptörvény egyik fő ihletforrása volt az 1923-ban elfogadott román alkotmány.