A kézdivásárhelyi Borudvar Pajta termében csütörtök délután telt ház előtt került sor dr. Szőcs Géza Pro Urbe díjas nyugalmazott egyetemi tanár, a Siculus Rádió volt főszerkesztője Színjátszásunk hangja című, nemrég megjelent könyvének bemutatására. A kiadvány a szerző tizenötödik, a Hang sorozat tizenkettedik kötete, és akárcsak az előzők, magánkiadásban jelent meg.
A mutatós borító és a tördelés Szőcs Géza fiának, ifj. Szőcs Gézának a munkája. A könyv egyfajta válaszként született Kolcsár József színművész, az Udvartér Teátrum volt igazgatója Székely Hírmondóban megjelent mondatára: „sikerült egy igen igényes színházat létrehozni egy olyan kisvárosban, ahol azelőtt nem létezett semmilyen színházi kultúra”. Dr. Szőcs Géza előbb olvasói levélben cáfolta meg ezt, majd elkezdte gyűjteni az anyagot újabb könyve megírásához. Az érdeklődőket házigazdaként Hegedüs Ferenc kultúrmecénás köszöntötte, majd a szerző köszönetet mondott két fő támogatójának, Bakk-Vitális Mária Kingának, a Zarah Moden nadrággyár nyugalmazott vezérigazgatójának és Hegedüs Ferencnek. Ezt követően Józsa Irén Pro Urbe díjas ny. magyartanár Weöres Sándor Vers a színházról és Petőfi Sándor Színészdal című versét olvasta fel.
A könyvet maga a szerző mutatta be. Elmondta: a kötet csak a műkedvelő színjátszással foglalkozik, próbálja egybefogni ennek legfontosabb eseményeit a céhes városban. „Széles körű a leltár, de korántsem teljes. Műkedvelő színészek és szakemberek, valamint az erdélyi magyar sajtó jeles képviselői és politikusaink is megszólalnak. A kantai iskola létének szinte a legelső pillanatától kedves és nélkülözhetetlen foglalkozása a színjátszás. A tanítást és nevelést jól kiegészítette, és egy sajátos kantai értékről is beszélhetünk, az iskoladrámáról, amely a közönséget megnevettetve egyszerű igazságokat közölt. Minden színdarab ennek az oktató-nevelő célnak igyekezett megfelelni. A kantai diákok a profán téma mellett vallásos darabokat is bemutattak. Iskolatörténetünk gazdag fejezete a színjátszás és a drámairodalom, amelyre méltán büszkék vagyunk” – mondta dr. Szőcs Géza.
A kötet három részre tagolódik. Az elsőben a szerző a prózai színjátszást összegezte. A második részben a táncszínházi mozgalomnak adott helyet Péter Sándor engedélyével és írásainak beválogatásával. A táncszínházi mozgalom elindítója Kézdivásárhelyen Mihálycsa Szilveszter, vagy ahogy nevezték, „a mágus” nevéhez fűződik. A kötet harmadik részében két volt valamikori műkedvelő színjátszó kollégája, Bajcsi Ildikó és Fekete Erzsébet visszaemlékezése olvasható, amelyet egy jeles magyarországi irodalmár, Parti-Nagy Lajos témához illő vallomásával, írásával zár – részletezte a könyv szerzője, aki a könyvbemutató végén dedikált.
