A történelem — mondotta máig visszhangzóan egy bölcs görög történetíró — ismétli önmagát. A megállapítás számtalan analógiát juttat eszünkbe, állandóan irracionálisan megismétlődő esetet, elég itt a most már évente minden január eleji vehemens orosz—ukrán gázvitára gondolni. Kinek jó ez? Az ukrán félnek, mivel megalapozott vádak szerint megcsapolják az Európába vezető tranzitvezetékeket, durvábban lopják a gázt, föltétlenül.
Az orosz félnek, mivel így a renitens Ukrajnára mutogatva, végtelen jogi és árvitákba bonyolódva időlegesen csökkentheti a tranzitvezetékeken Európába áramló gáz mennyiségét, megmutatva a kiszolgáltatott helyzetben lévő uniós államoknak, hogy ki az úr a háznál. Oroszország ugyanis egy pillanatig sem mondott le nagyhatalmi törekvéseiről, birodalmi státusának egyik fontos, korántsem szimbolikus eleme éppen a földgáztartaléka, amellyel zsarolhatja a világot. Felesleges itt az olvasót a részletekkel fárasztani, tény, hogy az ukránok nem akarnak annyit fizetni az orosz gázért, amennyit a Gazprom követel, nem akarják elismerni, hogy az év elején immár több mint 600 millió dollárra nőtt a lopott gáz értéke. Ezzel szemben növelik a tranzitdíjat, de elhangzott olyan, jogilag kissé — hogy is mondjuk — bizarr álláspont is, hogy az Ukrajna területén áthaladó gáz tulajdonképpen Ukrajnáé, s legújabban az is, hogy Ukrajna nem engedi be az országba a nemzetközi ellenőröket. Oroszországot — nyár óta ismét tudjuk, a grúz villámháború világosan megmutatta — nem jó ingerelni. Megunva a Gazprom és az ukrán gázforgalmazó cég, a Naftohaz közötti állóháborút és a terméketlen, mert sehova nem vezető, megoldást nem kínáló vitákat, az orosz kormány utasítására radikálisan csökkentették az Ukrajnán áthaladó vezetékeken Európába áramló földgáz mennyiségét… Amikor e sorokat írjuk (kedd délelőtt), még nem tudni pontosan, milyen anomáliákat okoz majd Romániának is a hiányzó gáz, de biztosan okoz. Ráadásul az időzítés, mondhatni, tökéletes, ugyanis egész Európában hideg van. Az európai fogyasztók kiszolgáltatottsága és nehéz helyzete viszont, úgy tűnik, különösebben sem az ukrán, sem az orosz felet nem zavarja. A Gazprom vezetői mossák kezüket, s a tolvaj ukrán Naftohazra mutogatnak, a kialakult áldatlan helyzetért Kijevet okolva. A fázó Európa pedig vésztartalékaihoz nyúl, elgondolni is rossz, mi lesz, ha ez elfogy, s az orosz—ukrán vita nem oldódik meg. Ezen viszont ráérünk majd akkor töprengeni, reménykedve, hogy ennyire azért Moszkva sem feszíti a… húrt. Gáz van!
