A területi versenyképesség azt jelenti, hogy egy régió képes-e vonzó és fenntartható környezetet biztosítani a vállalkozások és a lakosok számára, 68 mutató alapján mélyebb betekintést nyújt az uniós régiók versenyképességének különböző szintjeibe, és értékes eszköz a szakpolitikai döntéshozatalhoz. Az EB szerint az index 2016-os és 2022-es értékei megmutatják, hogy a kevésbé fejlett régiókban javult a versenyképesség, de azt is, hogy a fejlettebb régiók teljesítettek a legjobban. 

A legtöbb keleti uniós régió tovább folytatta felzárkózását, köztük Horvátország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia, valamint a Balti-államok, ám Csehország, Románia, Szlovákia és Bulgária egyes régiói tovább távolodtak az uniós átlagtól. A fővárosokat magában foglaló régiók minden tagállamban a legversenyképesebbek, kivéve Németországot, Olaszországot és Hollandiát, és a többi régióhoz viszonyított különbség jelentős, különösen Franciaországban, Romániában és Szlovákiában. Mindez azt mutatja, hogy a közpolitikák és a beruházások terén az alulról felfelé irányuló konvergenciát kell erősíteni, amely segíti a kevésbé versenyképes régiókat teljesítményük javításában, miközben biztosítja, hogy a legversenyképesebb régiók továbbra is prosperáljanak – összegez az EB. 

A versenyképesebb régiókban az egy főre jutó GDP magasabb, a nők munkapiaci helyzete előnyös, ugyanakkor különösen vonzóak a friss diplomások számára. Az ICR-index egyben azt mutatja, hogy az uniós régióknak továbbra is szükségük van az unió támogatására versenyképességük javításához és a regionális különbségek csökkentéséhez. A kohéziós politika az EU fő beruházási politikája, amelynek célja a régiók támogatása olyan területeken, mint a munkahelyteremtés, a vállalkozások versenyképessége, a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés és a polgárok életminőségének javítása.

A 2010-ben elindított és háromévente közzétett ICR-index lehetővé teszi az uniós régiók számára, hogy nyomon kövessék és értékeljék az elért eredményeiket. (Fer-)