Farkas Réka
Emlékeznek még 2017 januárjára, amikor a Liviu Dragnea által irányított szociáldemokrata kormány az éjszaka leple alatt, egy sürgősségi rendelettel intézményesítette volna a korrupciót, és tízezrek vonultak utcára tiltakozásképpen? Élükön a liberális párt képviselőivel, Klaus Iohannis államelnök hathatós támogatásával.
Akkor a kabinet visszakozott és törölte kezdeményezését.
Most, ugyanazok a szociáldemokraták, immár Dragnea nélkül, de egykori ellenfeleikkel és az RMDSZ-szel karöltve ismét megpróbálták jogerőre emelni korábbi kezdeményezésüket. Szintén sunyin, majdnem az éj leple alatt. Egy vasárnap késő esti koalíciós ülésen szűk körben (néhányan a három párt legfontosabb vezetői közül) megegyeztek, hétfőn továbbították az utasításokat a szenátusnak, kedden a szakbizottságok, szerdán a plénum is gond nélkül megszavazta. Túl is licitálták a Dragnea-féle javaslatot, az akkori 200 ezer lejes büntetőjogi értékhatárt 250 ezer lejre emelték, hisz úgy felmentek az árak, muszáj volt – magyarázgatták, amikor robbant a bomba és kitört a botrány.
Miről is van szó tulajdonképpen? A hivatali visszaélésről, azaz arról, hogy mekkora érték fölött válik büntetőjogi kategóriává. A dicső koalíció vezetőinek elképzelése szerint, ha valaki 250 ezer lejnél (50 ezer eurónál!!!) kevesebb pénzt nyúl le, illetve ennél kisebb kárt okoz hanyagságból, tudatlanságból, mentesül a börtön veszélyétől. Ha lelepleződik, vissza kell fizetnie az összeget és némi büntetést. Kegyes, nem? Lehet próbálkozni, 249 999 lejnél kisebb összeg meglovasítása esetében, ha ki is derül a szélhámosság, legfennebb a büntetési „kamattal” visszatérítik. E nagyvonalúság nemcsak az eljövendő tettek miatt volt fontos, segíteni kellett azoknak a „barátoknak”, kollégáknak is, akik már lelepleződtek.
Szerdán délután, amikor kirobbant az ügy, hirtelen minden felelős köddé vált. Másod-, harmadvonalbeli szószólóik igyekeztek magyarázattal szolgálni, miszerint muszáj volt értékhatárt szabniuk, ez volt az alkotmánybíróság követelése, és ha nem teszik meg, uniós pénzektől esik el az ország, mert a helyreállítási alap folyósításának egyik feltétele volt a büntető törvénykönyv alkotmányellenes rendelkezéseinek kiigazítása. Arra a kérdésre, hogy ama bizonyos határ miért lett ilyen óriási, mindenki csak a vállát vonogatta és másra mutogatott.
Késő délután szólalt meg a PSD elnöke, még később a liberálisok kormányfője: kínjukban szakemberekre bízták a határ megállapítását, és késő este az igazságügyi miniszter elő is rukkolt egy 9000 lejes értékkel. Ígérik, a képviselőházban majd eszerint módosítják a jogszabályt, és minden rendben lesz.
Csakhogy semmi sincs rendben. Nem volt elég a külön nyugdíjak körüli teklimeklizés, az, hogy eszük ágában sincs a kiváltságok felszámolása és egy méltányos, hozzájárulási alapon működő, fenntartható rendszer kialakítása, rátettek volna még egy lapáttal eddigi és majdani korruptjaik védelmében. Gondolhatták, hátha átcsúszik, ha pedig nem, még egy év van a választásokig, a szavazók pedig feledékenyek. Pedig egy esztendő nem nagy idő, és úgy tűnik, a jelenlegi koalícióba egyesült pártok mindent megtesznek, hogy egyre jobban lejárassák magukat és hitelüket veszítsék.
Ne csodálkozzanak, ha a jobb- és baloldalból egyaránt kiábrándult polgároknak nem marad más lehetőség, mint a távolmaradás vagy a rendszerellenes „aranyos” ellenzék támogatása. Mostani ámokfutásuk felelőtlen húzásaiért nagy árat fizethetnek ők is, de mi is, mindannyian.
