Úgy gondolom, hogy az alább következő helyzetjelentés minden megyénkbeli családot, személyt érint, ezért szükségesnek látom, hogy hangot adjak az általánossá vált panasznak. Gázszámlákról van szó.
Elővettem a tavalyi – azonos hónapokban – kiküldött gázszámlákat, és melléjük tettem az ideieket. Elöljáróban megjegyzem, hogy lakásom hőmérsékletét 21 Celsius-fokra állítottam be a magam számára, amivel, remélem, nem estem túlzásba. Tehát lássuk az összehasonlítást.
Január: 2022-ben 578,80 lej, 2023-ban 862,62 lej. Február: tavaly 534,73, idén 666,09 lej. Március: 605,02, illetve 770,07 lej. Azaz idén az első három hónap alatt 589,20 lejjel fizettem többet a gázszolgáltatónak, mint tavaly, pedig enyhébb telünk volt...
Nem tisztem eldönteni, hogy ez a különbség sok vagy nem, az sem az én dolgom, hogy ezt a problémát (ami nem csupán engem érint) szélesebb, országos, netalán nemzetközi szintre kivetítsem. Egykori börtönviselt politikai fogolyként a múltamért kapott kárpótlás lehetővé teszi számomra a folyamatosan felkúszó szolgáltatás megfizetését, de nem ugyanez a helyzet megyénk kisnyugdíjasaival, akik immár az élelemtől veszik el a pénzt, hogy fűteni tudjanak. Betegnyugdíjas lányom havi 1300 lejből gazdálkodna, ha nem segítenék neki a kifizetéseknél...
Szóval, tisztelt polgártársaim, ha nem akarnak hirtelen szívhalált, ne olvassák el azokat az arcátlan csatározásokat, amelyek bizonyos foglalkozások emelt nyugdíjáért folynak „szép és igazságos” hazánkban: vegyük végre tudomásul, hogy egyenlők vagyunk a különböző elbírálásoknál, ám vannak egyenlőbbek is.
Puskás Attila
