Sorra mondanak csődöt a román állam intézményei. Nagy pénzekkel finanszírozott hivatalokról derül ki, hogy fabatkát sem érnek, tevékenységük látszat csupán, eredményeik nincsenek vagy elenyészőek.
A Pénzügyi Felügyeleti Hatóság (ASF) üdvös ténykedése mellett újabb biztosítótársaság ment tönkre. Egy éven belül a második, néhány esztendő alatt a negyedik. Sok millió polgár maradt gépjármű- és lakásbiztosítás nélkül, a reménnyel, hogy majd valamikor az állam fizet. Valószínűbb azonban, hogy bottal ütheti pénze nyomát.
A hatóság sok tízezer lejes fizetést bezsebelő vezetői vonogatják a vállukat és sorolják, hány büntetést róttak ki, mikor észlelték a gondokat, ám arról nem szól a fáma, miért nem jelezték, sőt, akadályozták meg a bajt. Kiderült az is, az egész rendszer hibáktól hemzseg, hetek óta nem sikerült kidolgozni egy épkézláb megoldást az árak megfékezésére, és most előálltak egy javaslattal: 30 százalékkal emelni kell a kötelező lakásbiztosítás díját (az értékét nem, pedig meghatározása óta többszörösére növekedett az ingatlanok ára). Remek húzás. Eddig körülbelül a lakosság 20 százaléka kötött ilyen biztosítást, ezután annyi sem. Mert kötelező ugyan, de senki nem kéri számon.
Nem sokkal különb az Országos Energiaszabályzó Hatóság (ANRE) sem. Feladata lenne felügyelni az energiaszolgáltatókat, ám mai napig nem sikerült elérnie, hogy időben számlázzanak, követhető legyen díjszabásuk. E hónaptól talán érthetőbbek lesznek a kiállított számlák, de ki tudja. Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy bár lassan másfél éve szabályozott, hatósági árak vannak érvényben a gáznál és villanynál egyaránt, kevesebb fogyasztásért többet kellett fizetnünk, mint tavaly. Hogy miért? Senki sem érti. A hatóság pedig magyaráz, magyaráz, de a köd nem oszlik.
Hasonló homály fedi az Országos Versenyhivatal működését. Ennek a piaci verseny felett kéne őrködnie, de néhány büntetésen kívül nagy eredményt nem tud felmutatni. Sőt, minap kiderült, hogy évekbe telik, míg leleplez (ha egyáltalán sikerül) egy-egy nagy összeesküvést. Maguk mondták, mikor nyomozni kezdtek az olaj, cukor, vaj árának drasztikus növekedése miatt, hogy jó, ha két év múlva megtudjuk az igazságot. S ez eszünkbe is juttatta, hogy tavaly tavasszal hasonló vizsgálat indult a bankok és az üzemanyag-forgalmazók esetében, eredmény azóta sincs. Nem csoda, hogy úgy manipulálják az árakat, ahogyan éppen jól esik, és ha nagy későre esetleg lelepleződnek, kifizetik a büntetést – a tetemes haszonból kikerül erre is.
Ne feledjük a demokrácia alapintézményét, a parlamentet sem. Alig hallani arról, mivel töltik a napokat jól fizetett honatyáink, ha pedig hír érkezik róluk, az arról szól, hogy önös és pártérdekeik képviseletén túl semmivel. Rossz törvényeket gyártanak, ha munkába lendülnek, többségüknek fogalma sincs, miről szavaznak, követik a felső utasításokat. Ékes példája ennek a büntető törvénykönyv módosítása. Több mint egy hete tart a cirkusz, hogy kell-e értékhatárt szabni a hivatali visszaélések esetében, és ha igen, mekkorát. Azóta magyarázzák, hogy az alkotmánybíróság kötelezővé tette egy összeg meghatározását, most mégis anélkül fogadták el, mert így döntött a koalíció. Nagy eséllyel fölöslegesen, hisz elbukik ismét az alkotmányos normakontrollon. De ők dolgoztak.
Ez csak néhány intézmény, néhány eset, melyek jól példázzák az adólejeinkből túlfizetett hűséges pártkatonák áldatlan munkáját.
Borítókép: Facebook / Parlamentul României - Camera Deputaților