Választások, kormányváltások után már szinte törvényszerű, hogy elkezdÅ‘dik a koncért való marakodás. A gyÅ‘ztes pártok osztozkodnak Bukarestben, és ugyanezt teszik megyei szinten, igyekeznek minden jelentÅ‘s vagy annak tűnÅ‘ hatalmi pozÃciót megszerezni. Sok-sok éve hallhatjuk már, hogy politikamentessé teszik a kormánybiztosi hivatalt, a minisztériumoknak alárendelt intézményeket, a szakértelem lesz a döntÅ‘ egy-egy tisztség megszerzésénél (megtartásánál), nem a párttámogatás, és mégis minden adódó alkalommal elölrÅ‘l kezdÅ‘dik a cirkusz. Újra módosÃtják a korábban jó irányba változtatott törvényeket, és a pártklientúra kiszolgálásának eszközévé válik egy-egy funkció.
Ugyanaz történik az ország összes megyéjében, a Székelyföldön mégis etnikai szÃnezetet kap a vezetÅ‘váltás. Magyar igazgatókat kÃvánnak románokra cserélni, s bár legtöbb esetben munkájuk ellen nem tudnak kifogást emelni, a változás szükségességét hangoztatják, azt, hogy a kormány programjának területi alkalmazását csak megbÃzható, párthű emberek valósÃthatják meg. Menesztenék a magyar prefektust — aki RMDSZ-tagságáról is lemondani kényszerült, és kinek tevékenységével tulajdonképpen mindenki elégedett volt — csak azért, mert egyesek meglátása szerint román vezetÅ‘ kell a kormányhivatal élére. A két gyÅ‘ztes párt meg akarja szerezni a nagy pénzeket kezelÅ‘ és befolyásos intézményeket egyaránt, fele-fele arányban osztozkodnának a hivatalokon. Csakhogy elfelejtik azt az apróságot, hogy Háromszék vagy Hargita megye mégsem ugyanolyan, mint Románia többi régiója. Székelyföldön a magyar lakosság aránya még mindig majd 70 százalék, Ãgy jogában áll beleszólni az elsÅ‘sorban Å‘t érintÅ‘ kérdésekbe: az oktatás ügyébe, a gazdák támogatásának kérdésébe, egészségügyi vonatkozású intézkedésekbe, művelÅ‘dési támogatások elosztásába stb.
A tapasztalat már megmutatta: amelyik hivatal élére román vezetÅ‘ kerül, ott általános tisztogatás kezdÅ‘dik, minden döntÅ‘ pozÃcióba románt helyeznek. Ha megtörténik a nagy vezetÅ‘váltás, várható, hogy a magyar önkormányzatoknak nemcsak beleszólásuk nem lehet majd, de rálátásuk sem a bukaresti direktÃvákra. Egy-egy román prefektus, igazgató, fÅ‘felügyelÅ‘ már bebizonyÃtotta, mennyit tud ártani a régiónak, voltak idÅ‘szakok, amikor folyamatos cirkusz, pereskedés, konfliktus uralta közéletünket.
Minderre, persze, megoldás lehetne a területi autonómia, de nagy elÅ‘relépést jelentene a valós decentralizáció is, hisz a megyei és helyi önkormányzatok fennhatósága alá kerülnének a mindennapi létünket döntÅ‘en meghatározó intézmények, nem lennének többé politikai széljárásoknak kiszolgáltatottak. A decentralizáció azonban mindig csak az ellenzéknek fontos, a kormányra kerülÅ‘k a hatalom minél nagyobb központosÃtására törekszenek. Ennek lehettünk tanúi az elmúlt négy évben, és félÅ‘ — a kampányszövegek ellenére —, ugyanerre számÃthatunk a frissen beiktatott kormánytól is.
