Demeter J. Ildikó
Az átlagnyugdíj nem éri el a havi kétezer lejt, a költségvetésben 20 milliárd lejes lyuk tátong, de az állami intézmények bőkezű húsvéti ajándékokat osztogatnak, az államelnök pedig – miután háromszor megismételte, hogy sem elbocsátások nem lesznek, sem bércsökkentések – dél-amerikai körútra készül, hogy „elmélyítse a politikai és diplomáciai párbeszédet”, illetve az ukrajnai háborúról beszéljen, legalábbis hivatalosan; valójában arról lehet szó, hogy a második mandátuma végéhez közeledő Iohannis közpénzből bérelt luxusrepülővel akar azon a földrészen utazgatni, ahová elnöksége ideje alatt még nem sikerült eljutnia.
Így fest Románia 2023 tavaszán: az állam osztogat, a polgárok szűkölködnek, az elnök utazik. Ami a nyugdíjasokat illeti, a nem egészen 4,8 millióból 3,8 millió korhatárral nyugalmazott személy havi járandósága átlag 2184 lej, ami akkor válik érdekessé, ha összevetjük a korhatár előtt (sok esetben feleannyi ledolgozott évvel) nyugdíjazott „speciálisak” átlag 2762 lejével, illetve a mezőgazdasági, özvegyi, rokkantsági vagy utódnyugdíjak 473 és 1026 lej közötti átlagával. Közben a nagyon jól fizetett és jutalompénzekkel is kényeztetett pénzügyi felügyeleti hatóság (ASF), amely nyolc év alatt három hazai biztosítótársaság csődjét nézte végig tétlenül, e kisnyugdíjakat megszégyenítő értékű pezsgős ajándékkosarakat rendelt az ortodox húsvét megünneplésére. Erre mondja Iohannis, hogy jól működik a gazdaság, semmi szükség megszorításokra. Nesze neked, takarékosság!
Hát nem, államelnök úr: ahol 35–40 évi munka után a fűtés- és a villanyszámla kifizetése is gondot okoz, és ahol a kis- és középvállalkozások ezrével zárnak be, ott nem működik jól a gazdaság. Ahol a túlduzzasztott államgépezet a legkevesebb adót tudja behajtani az Európai Unióban (a nemzeti össztermék 27,3 százalékát a 41,7 százalékos európai átlaghoz képest), amikor a bevételek legnagyobb hányada megy el a meglehetősen rosszul teljesítő közszféra béreire (37 százalék a 20–25 százalékos uniós átlaghoz képest), ott bajok vannak, akkor is, ha ezek a Cotroceni-palotából (vagy az elnöki különgép ablakából) nem látszanak. Ezek a bajok pedig csak súlyosbodni fognak, ha senki nem hajlandó foglalkozni velük. Dicsekedhet Iohannis azzal, hogy hány napot és éjszakát töltöttek el Brüsszelben, amíg kialkudtak 80 milliárd eurót Romániának, ha a pénzt nem kapják meg, mert a maguk háza táján nem takarítanak. Vállalta az akkori, szintén az államfő által patronált kormány, hogy rendezi, fenntarthatóvá teszi a nyugdíjrendszert külön nyugdíjastul, de nem tette meg, és az állami adminisztráció őszig esedékes karcsúsításához sem mutat semmi kedvet, ellenkezőleg: több közalkalmazottat tartunk el, mint bármikor. Jobban, mint bármikor.
A bili azonban előbb-utóbb ki fog borulni. Lehet, Iohannis arra számít, hogy akkor már túl leszünk a májusra tervezett kormányforgón, és a PSD által adott kormányfő nyakába zúdul minden felgyűlt gond, de ennek ellentmond, hogy a kulisszák mögött máris élénk tárgyalásokat folytatnak velük a liberálisok a jövő évi választások utáni hatalommegosztásról. Vagyis együtt maradna a két, igazából csak papíron különböző párt. Az ország érdekében, persze. Hiszen milyen jól elkormányoznak együtt...
Borítókép: Facebook / Nicolae Ionel Ciucă
