Bizonyíték rá, hogy Románia közismerten a legutolsó európai ország a kommunisták által elkobzott javak visszaszolgáltatásában. Ezen belül Székelyföld áll leghátul a házak, erdők, földek restitúciójával, ezzel gúzsba kötve a piacgazdaságnak lendülő vállalkozót, külföldre kényszerítve fiataljainkat, nélkülözésre ítélve sok évtizede kifosztott időseinket. Mindennek ellenére az úgynevezett érdekvédelmi szervezet választottjai csendben kuksoltak parlamenti foteljeikben, amikor a hírhedt szekus kárpótlási törvény született ez év októberében — igen, épp a választások előtt. Ez a törvény megfosztja a jogos tulajdonost attól, hogy ingatlanát természetben visszakapja, a kárpótlásra meg várhat borjúnyúzó péntekig... Hát, ilyen helyzetben kellett volna pofázniuk a minket képviselőknek! Amíg ezek az igazságtalanságok nyomorítják közösségünket, mindig lesznek pofázók, illetve szerintem jogaikat követelők. Erőszakkal nem fogják be a szájunkat, de ha más módszert nem ismernek, legalább tanítsanak meg minket is arra, hogy pár röpke év alatt miként lehet olyan szép anyagi gyarapodást felmutatni, amilyen nekünk generációkon keresztül sem sikerült. Ha pedig titkos ez a recept, bár abban segítsenek, ne gátoljanak, hogy visszakapjuk a magunk és eleink által szerzetteket és tőlünk elrablottakat. Annak idején egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy mindenéből kifosszanak egy családot, most évtizedek sem elégségesek ezt visszaadni...

Végezetül: aki azt írta ars poeticájában, hogy ,,én nem fogom be pörös számat", mára már klasszikus lett, akik pedig el akarták hallgattatni, azokat elfújta a szél... Meg kellene becsülni, akik még ébren tartják a tüzet, hogy a pásztor nélkül maradt nyájaknak (közösségünk bő kétharmada, mely annyira sem becsüli mai vezetőit, hogy átmenjen az úton pecsételni) legyen, amit körbejárniuk.

TÖLGYES LAJOS, Sepsibükszád