Különösen nagy bajban vagyok, mondhatni, állandó perben állok vele ékes anyanyelvünk hosszú és rövid ékezeteinek elfogadtatása terén, no meg a sorvégi elválasztásoknál. Aztán ott van például a kis i, amelyet ha így, külön akarok írni, vagy macskakörmök közé szorítani, mindenáron római I-est kapok eredményül és osztályzatul.

A hazai és külföldi sajtó termékeny termékeiből már hosszú évek óta mazsolázgatom — alacsony cukorszintem miatt — a nyomda vagy a számítógép(ek) ördöge által produkált ínyencségeket. Nagyon-nagyon jól lehet szórakozni rajtuk. Bárki csemegézhet bőven, bármelyik sajtóterméket veszi is a kezébe.

Itt és most nem a leiterjakabságokról vagy a Herz-féle szalámizásról van szó, hanem ,,a királynőtmegölnötöknemkellfélnetekmuszáj!" és ilyenszerű egybeírásokról vagy elválasztásokról.

Pár évvel ezelőtt hónapokig kacagógörcsöm volt, könnyeim ömlöttek, és minden méreganyagomat kiadtam magamból, annyira felvidított a jelen glosszám címéül választott összes zokni! Amely a mondatban és éppen a sor végén elválasztásra kerülve így szólt: „Tudomásul kell vennünk, drága barátaim, hogy mennyire létfontosságú számunkra összes-zokni ebben a hazában, mert csak így építhetjük a közös jövőnket!"

Hát igen. Zokni nélkül nincs, nem lehet jövőnk, pláné közös! Még akkor sem, ha az összes zoknink lyukas, mint egy leszegényedett, tárca nélküli pénzügyminiszteré, amelyet az egész világ láthatott nem is oly rég, szintén a média jóvoltából…

De mi lesz velünk ezután, a közeljövőben, a nagy gazdasági-pénzügyi világválság és recesszió közepette, amelyre az összes gatyánk is rámehet, amikor a világ a lyukas hátsó felünket is nézheti!?

Én már azt hittem, hogy az összes zoknit nem szárnyalhatja túl egyetlen számítógépzseni sem, amíg fel nem fedeztem egy újabb csodát: az ős-szeget! Ez azért volt a szívemnek oly kedves, mert éppen szeretett lapunkban bukkantam rá. Hogy melyik számában, keresse meg, kinek öröme telik benne.

Megtalálójának talán még jutalmat is adhatna a lap. Én magam felajánlanám az összes lyukas zoknimat, ráadásul. Az Ős-szeg megtalálása tehát mindannyiunk érdeke! Mert minél ősibb szeget talál meg és hoz be valaki a szerkesztőségbe — gondolok itt például az ,,elveszett" zágoni tatárszegre, vagy az első aranyszegre, bronzszegre vagy patkószegre —, annál nagyobb szeget fog majd ,,ütni a fejünkbe", és annál nagyobb ös-szeggel jutalmazhatjuk!

Köszönet tehát a számítógépnek a zseniális szóelválasztásokért, és azért, hogy elindíthatott egy programot (vagy mozgalmat?), amelynek jelszava ez lehet: „Összes zokninkat egy ős-szegért!"

Jó ős-szegkutatást tehát az új esztendőben minden olvasónknak!