Átadták szombaton a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő székely kör közösségi házát a Tolna vármegyei Hőgyészen, amelynek létrehozását a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága 80 millió forinttal támogatta.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, a térség fideszes országgyűlési képviselője köszöntőjében azt mondta: a bukovinai székelyek annak köszönhetik azt, hogy itt lehetnek, hogy őseik „kiálltak az identitásuk, magyarságuk, hitük mellett”. „Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy közösen ünnepelhetjük azt, hogy 1941, 1945–46, a letelepedés, a haza után végre házunk is van” – tette hozzá a bukovinai székely származású politikus.
A bukovinai székelyek elvándorlása már a 19. század végén elkezdődött, ennek köszönhető, hogy otthon érzik magukat Székelyföldön, Moldvában, a Bácskában, az Al-Dunánál, Dél- és Észak-Erdélyben és a világ sok részén. „Ez a szétszórtság soha nem jelentette azt, hogy beolvadunk a többségi nemzetbe, mindig hűek maradtunk a székely magyar öntudathoz” – fogalmazott Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója.
A 250 éves, csaknem 200 négyzetméteres közösségi házban, amelyet Keresztes Andor, a pécsi egyházmegye székely referense áldott meg, közösségi teret, táncpróbatermet, kiállítóhelyiséget, viseletraktárat alakítottak ki.
Az Emelt fővel című tárlat a bukovinai székelyek történetét mutatja be tablókon a madéfalvi veszedelemtől a népcsoport 1944-es hazatéréséig. Külön helyiségben tárják a közönség elé az egyesület tárgygyűjteményét, javarészt eredeti viseleteket, bútorokat – vetett ágyat, bölcsőt –, valamint a hőgyészi székelyektől származó fotókat, hazatelepítő, honosító okiratokat.
A bukovinai székelyeket 1941-ben magyar–román egyezmény alapján telepítették le a Bácskában, ahonnan 1944-ben a jugoszláv előrenyomulás elől menekültek Magyarországra. 1945-ben – részben a kitelepített németség helyén – Tolnában, Baranyában és Bács-Kiskunban találtak új otthonra. Hőgyészen mintegy 90 székely család települt le.
