Korábbi esztendőkhöz hasonlóan egy Varázstoll-mesével kezdődött a bemutató, majd mind a százkilencvennyolc kis szerző oklevelet kapott, és a Varázstoll frissen megjelent példányát, amelynek borítóján a város fölött köröző sárkány látható. Sajátosan megfogalmazott Szent György-legendában ismerkedünk meg a sok áldozatot követelő sárkánnyal, akit a vitéz György végül legyőz, de egy kisdiák szelídnek képzeli el a barlanglakó, külalakra igen kecses, Csillag nevű sárkányt, akit barátjává fogad. Fanni a városközeli kis faluból költözött Sepsiszentgyörgyre, az első Szent György Napok igen jól teltek neki, erről ír egy harmadikos kislány, akinek egyik osztálytársa meg is fogalmazza, hogy miért olyan jó ez az ünnep: „Színpadok, vásár és sok-sok ember. / A különleges eseményhez más nem is kell.” A városhoz való ragaszkodásukról többen írnak: „Szép park, mozi, iskola, / Valóság ez, nem csoda...”

A Varázstoll második fejezetében a természetről mesélnek a kisdiákok. Egy interjúban megkérdezik bolygónkat, hogy érzi magát, a válasz lesújtó: „Sokat köhögök, mert a szennyezett levegő megbetegítette a tüdőmet. Erős szemüveget hordok, mert az autók füstje gyengítette a látásomat. Az óceánok, tengerek, tavak, folyók élővilága is kihalóban van, az emberek beledobják a szemetüket a vízbe. Így még friss vizet sem ihatok!” A rejtelmes állatvilágról több tucat vers, mese és rajz született, egy fejezetben tréfás történetek kaptak helyet, a legvégén az évszakok és ünnepek csodái ragadták meg a varázstollú kis elemistákat.

A Varázstoll nem csak a diákok tehetségét dicséri, a Váradi-iskola elemi tagozatának tanítói részéről is igazi csapatmunka: összegyűjtik az alkotásokat, majd válogatják, szerkesztik és korrektúrázzák a kiadványt, a borítótervet pedig évek óta egy szülő készíti.