A vietnami párhuzam

Bár a cél és a szivárogtató kiléte nem ismert – jómagam fenntartásokkal kezelem azt az állítást, hogy egy semmilyen különleges hozzáféréssel nem rendelkező huszonéves tartalékoshoz ilyen jellegű információk jussanak el anélkül, hogy ezt észlelnék a rendszerben, lehetetlen, hogy a belső elhárítás terén a Pentagon ennyire inkompetens legyen, különös tekintettel azokra a biztonsági protokollokra, amelyek egy katonai hírszerző szolgálatnál léteznek – a napvilágra került információkat az amerikai kormányzat valósnak ismerte el, ahogyan elismerték a szivárogtatás tényét is. Az iratok tartalma valós tehát és azok tartalmából érdekes következtetéseket lehet levonni mind az ukrán háborút, mind a világ jelenlegi állapotát illetően.

Mielőtt azonban részletesebben belemennék abba, hogy mit tartalmaznak a jelenlegi kiszivárogtatott iratok, hadd említsem meg, hogy a vietnami háború idején is történt egy hasonló szivárogtatás, melynek szerepe volt abban is, hogy a fegyveres konfliktus hamarabb véget ért. Egészen pontosan a RAND Corporation szakértőjeként a Pentagonnak dolgozó Daniel Ellsberg és Anthony Russo több száz olyan dokumentumot szivárogtatott ki – lelkiismereti okokból –, amelyek a közvélemény előtt leleplezték az amerikai kormányzat számos, a vietnami háborúval kapcsolatos hazugságát. Többek közt azt is, hogy tudatában voltak annak: a háború nem nyerhető meg, előre látták azt is, hogy hosszú és véres állóháborúvá terebélyesedik majd. Én azt gondolom, nem lehet figyelmen kívül hagyni a 1971-es és mostani szivárogtatás közötti kísérteties hasonlóságot, bár azért vannak lényeges különbségek a két helyzet között.
 

Mi derült ki Ukrajnáról?

De mégis mi került napvilágra most? És nézzük meg azt is, hogy milyen esetleges következményekkel járhat ezeknek az információknak a megjelenése?

Az információk öt nagy tit­kosszolgálati ügynökség jelentéseiből összegzett szintézisekre alapoznak (NSA, CIA, DIA, DEA, valamint a National Reconnaissance Office, ez utóbbi kezeli az Egyesült Államok kémműholdjait is), ami azt jelenti, hogy az információkat harmonizálták tájékoztatási céllal a Pentagon stratégái számára. Az ukrajnai háborúról nagyjából hasonló dolgok derültek ki, mint anno Vietnamról, pontosabban olyan katonai részletek vannak az iratokban, melyek arra utalnak, hogy Ukrajnának nincsenek meg a lehetőségei és eszközei arra, hogy tartósan folytatni tudja a háborút, de fény derült arra is, hogy az ukrán elnök orosz területeket akart megtámadni és hogy figyelmen kívül hagyta az amerikai tanácsokat több katonai művelet során (például Bahmut esetében azt tanácsolták neki, adják fel a várost). Az is szerepel az iratokban, hogy az amerikaiak nem fűznek nagy reményeket a sokak által várt nagy tavaszi ellenoffenzívához, a legoptimistább számítások szerint is szerény eredményeket tudnak elérni. De az sem mellékes, hogy az ukrán elnököt gondosan lehallgatták, lehallgatják. Sok elemző szerint ez teljesen normális, ugyanakkor én azt gondolom, ez is egyfajta látlelet a világ erkölcsi állapotáról, arról, hogy milyen ingatag bizalomra épülnek a szövetségek, s mennyire bíznak egymásban a felek.
 

A kínai adathalmaz

A másik érdekes adathalmaz Kínával kapcsolatos. Betekintést nyújt abba, hogy Kína milyen katonai technológiai áttöréseket ért el az utóbbi időben és ennek megfelelően milyen katonai potenciállal rendelkezik: hiperszonikus rakétáik a hangsebességnél ötször gyorsabbak, ezért szinte lehetetlen azokat lelőni, valamint az iratok tanúsága szerint a kínaiak jó eséllyel képesek lehetnek áttörni az amerikai védelmi rendszert DF-27 elnevezésű hiperszonikus légi harci eszközükkel.

Az is kiderült, hogy Kína már jó ideje használ kémballonokat, az Egyesült Államok fölött lelőtt ballon az ötödik volt a sorban. Tehát a kínai kémballonokat az amerikaiak is figyelték már saját repülőikkel, és arra az ijesztő következtetésre jutottak, hogy Kína szenzitív amerikai katonai adatok birtokába juthatott a ballonokon keresztül. Valószínűleg ezért lőtték le végül az ötödiket. Az is szerepel az iratokban, hogy Kína titkos tárgyalásokat folytatott a nicaraguai kormányzattal arról, hogy egy új kikötőt építsen a Karib-tengeren, nem mellesleg egy kínai mérnöki iroda 2022-ben már el is kezdte a tervezési munkálatokat. Az nem kérdés tehát, hogy Kína „kijött” Ázsiából, és hazai terepen, az amerikai kontinensen „ijesztgeti” úgymond az amerikaiakat, egyrészt stratégiai befektetésekkel, másrészt nem is titkolt kémtevékenysége révén.

Ami az orosz–kínai együttműködést illeti, az Egyesült Államok az iratok tanúsága szerint azért nem adott nagy hatótávolságú rakétákat Ukrajnának, mert attól tartottak, hogy amennyiben mélyen Oroszországban csapódna be egy rakéta, abban az esetben „Kína felerősítené az Oroszországnak szánt anyagi segítséget, mind méretében, mind kiterjedésében”. Nem csoda, hogy Oroszország egyre inkább veszít a jelentőségéből az Egyesült Államok szemében, hiszen Oroszország takarásában jól kivehetően felsejlik Kína baljós árnyéka.
 

Amit titkolnak

Lehetetlen felsorolni részletesen mindazt, ami az iratokban szerepel, de azért mégis megemlítek néhányat az érdekesebb információkból, már csak azért is, hogy lássuk, mekkora is az eltérés a titkosszolgálati jelentések realitása és a közvélemény elé tárt adatok között. Így a Wagner zsoldoshadsereg kapcsán megtudhattuk, hogy Törökországból próbált fegyvereket vásárolni Malin keresztül, s kiderült, egységeik jelen vannak Haitin, ami azért fontos, mert az évtizedek óta káoszba süllyedt Karib-tengeri szigetország az Egyesült Államok közvetlen szomszédságában – angol szóhasználatban a „hátsó udvarában” van. Hasonlóképpen kiderült, hogy az egyiptomi elnök titokban fegyverek szállítását tervezte az oroszoknak, de arról is tudtak az amerikaiak, hogy orosz kémek azt jelentették, a szaúdiak szívesen együtt dolgoznának velük az amerikaiak és angolok ellen.

Másfelől kiderült az is, hogy az amerikai titkosszolgálatok szinte teljesen behálózták az orosz hadsereg különböző szintjeit, de a Wagnerben is jelen vannak, ennek megfelelően pontos információkkal rendelkeznek az orosz hadvezetés különféle belső harcairól és problémáiról, de rálátásuk van (vagy legalábbis volt eddig) az orosz hadműveletek tervezési szakaszaira, ami egy rendkívüli mély titkosszolgálati beszivárgást feltételez.
 

Mi a cél?

Mindebből milyen következtetéseket lehet levonni? Személyes véleményem, hogy a szivárogtatás célja hozzászoktatni az amerikai közvéleményt két alapvetően fontos dologhoz: egyrészt ahhoz, hogy megérett az idő valamilyen formában befagyasztani az ukrán háborút, másrészt ahhoz a reális veszélyhez, amit az USA közvetlen szomszédságában mindeddig békésnek tűnő Kína jelenthet rájuk nézve a jövőben. Ezt a célt szolgálhatják azok az iratok, melyek elég részletes betekintést engednek abba, hogy Kínának milyen katonai képességei vannak és hogy ezen képességeit hogyan tudja az Egyesült Államokkal szemben használni. Tekintettel arra a sikerkommunikációra, amit Ukrajnával kapcsolatosan folytatott az amerikai sajtó – olyan mértékben felkorbácsolták az indulatokat s olyan magasra tették az elvárási mércét –, ebből csak úgy tudnak kisétálni felelős személyek felelősségvállalása nélkül, ha a kiszivárogtatás – amint már láttuk, ’71-ben is bevált – módszeréhez folyamodnak. Ami pedig Kínát illeti, nagyon szokatlan az Egyesült Államok számára, hogy Kína bemerészkedett a hátsó udvarukra, kimondottan meglepte és megzavarta őket Kína módszeres és határozott nyomulása, s belátták, hogy érdemben kell foglalkozniuk ezzel.

Benkő Erika

(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője)