A jelenlévőket Köllő Irén hímző, a szakkör egyik vezetője köszöntötte, külön üdvözölve a gyergyócsomafalviakat, majd felkérte Mátyás Ferencet, hogy klarinétjátékával vidámítsa a szíveket. Vinkler Aranka Aurélia szakkörvezető, hímző, népi iparművész, a népművészet mestere bemutatta értékmentő tevékenységüket, megköszönte a közösség, a szorgos kezek munkáját, amely keddenként a plébánia könyvtárában tartja foglalkozását, immár 16 éve. Hét taggal kezdték, jelenleg huszonhatan vannak.

A szakkör részeként 10 fős gyöngyös csoport is működik, akik a hónap utolsó keddjén kézműveskednek. „Népművészeink, művészeink, hímző-gyöngyfűző, kézműves társaim olyan hagyományos termékeket készítenek, amelyeket nem szabad hagyni elveszni, ezek nemzeti kultúránk féltett kincsei. Becsületbeli dolgunk tudásunkat továbbadni, magyar értékeinket ránk bízott hagyatékként éltetni, megélni. Úgy tartom, hogy aki Isten dicsőségére épít, az mindig közösséget is épít. Csoportunk ökumenikus, egységben van az erő, mindenféle felekezet megtalálható nálunk”– emelte ki a szakkör vezetője.

A tárlat fő helyét lakástextíliák és gyöngy ékszerek foglalják el, de gobelinek is megtalálhatók. Bemutatnak festett mandalákat, porcelánokat, horgolt csipkealátéteket és gyermekjátékokat is. Vinkler Aranka elmondta, minden korosztály megtalálható náluk. Eddigi kiállításaik évről évre szebbre, jobban sikerülnek, a felmérések alapján ötszázan látogatták. Évente szerveznek táborokat a plébánián, legközelebb június 12–18. között készülnek. Tudásukat állandóan fejlesztik képzéseken való részvétellel, szakirodalom böngészésével, tanácskozásokkal, textiles konferenciákon, de kiállításaik során is sok tapasztalatot gyűjtenek. A minták újratervezésével is foglalkoznak, hogy megfeleljen a mai kornak: „A Székely Nemzeti Múzeummal való együttműködési megállapodás alapján segítőtársunk Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató eredeti forrásból mutatta be a raktáron lévő textil leltári tárgyakat – magyarázta a szakkörvezető. Az úri hímzéseket én újraterveztem népi, paraszti hímzésekké. Ezekből láthatóak mostani kiállításunkon garnitúrák, kollekciók, háromszékiek, árapataki keresztszemes és szabad rajzú varrottasok, hímzések barnásdrapp színben, olyanok, amelyek illenek a mostani modern lakáskultúrába.”

Ilyés Zsolt plébános örömét fejezte ki, hogy ilyen szép és értékes kiállításnak lehetnek a házigazdái, és ennyien érdeklődnek már a megnyitón a szép kézimunka iránt. Majd arra a kérdésre kereste a választ, hogy mitől szép a szép és hogy mitől művészi a művészi. „Ezekre a kérdésekre már az ókori nagy gondolkodók is keresték a választ. Egyben általánosan megegyeztek a posztmodern korig, hogy a szép attól szép, hogy van benne valami rend, van benne valami harmónia. Van benne valami rend – vélekedett a plébános –, ahogyan összeállnak színek és formák. Ez megszólítja az embert, ez gyönyörködteti. Valahogy válaszol az egyetemes világrendre, az található meg benne kicsiben. Az Istenben van valami csodálatos rend és harmónia. Ebből látunk valamit a világban, ebből látunk valamit egy-egy művészi alkotásban. Valamit, amire azt mondjuk, hogy ez szép. A szép valamit az Istenből mutat meg.” Befejezésképpen azt kívánta alkotóknak és látogatóknak, hogy a kiállítás valahogy meg tudja erősíteni bennünk a rendet, a harmóniát, és hogy egyre inkább az Istenhez is vezessen bennünket, segítsen egy szép világot építeni.

Magyarosi Imola művészettörténész, várositanács-tag megtiszteltetésként értékelte, hogy itt lehet, hiszen a jelenlevő asszonyok azok, akik kezük munkája által tovább éltetnek egy hagyományt, amelyet közkincsé is tesznek. „A hímzés, a varratosok munkája ugyanis fontos művészeti forma, amely a különböző korszakok, tájegységek kreativitását és művészi formavilágát örökítik meg számunkra. Gondoskodnak arról, hogy az asztali terítőinkre, keresztszemes párnahuzatainkra ne csak mint múltbéli, letűnő örökségre tekintsünk, hanem egy ma is gyakorolható, alkalmazható, élő tevékenységre, jövővel rendelkező hagyományra.” A művészettörténész kiemelte, hogy tiszteli őket, mert olyan tevékenységet folytatnak, amelyre időt kell szánni, hiszen hetekbe, hónapokba telik, amíg kész lesz egy alkotás. Tiszteli őket, hogy egyszerre kreatívak és mérnökiek; tiszteli a türelmüket, és azért is, mert közösségmegtartó ereje van a rendszeres heti foglalkozásoknak. Majd áldást kívánva munkájukra zárta gondolait Magyarosi Imola. A kiállításmegnyitó végén Köllő Irén hímző elmondta Reményik Sándor Az ige című versét. A kézimunkatárlat május 5-ig látogatható naponta 9–18 óráig a Szent József-plébánián.