* Élesen bírálta a kormány politikáját a köztársasági elnök. Sólyom László szerint egyelőre a reformoknak csak a romboló hatása látszik. A miniszterelnök kifejtette, hogy az elkövetkezőkben sem kíván nyilvános vitába bocsátkozni az államfővel, de azt is elmondta: ,,...sajnálja, hogy valaki csak a rosszat veszi észre. Rombolás nélkül nem lehet megvalósítani a reformokat. Ahhoz, hogy elkezdődhessen valami új, nagyon sokszor le kell bontani a régi struktúrákat…" * A megszorítások következtében nőnek a kórházaknál a várólisták. A minisztérium kérésére tizennégy kórház nyújtotta be az adatokat. Ezekből világosan látszik, hogy féléves vagy akár egy-másfél éves várólisták is kialakulnak, amelyek káoszt eredményeznek a kórházak működésében, lehetetlen helyzetbe hozva a műtétekre váró betegeket. * A kabinet bizottságot hoz létre, amelynek célja a Történeti Hivatalhoz kerülő dossziék átvizsgálása és lajstromba vétele. A bizottság vezetője kiszivárgó hírek szerint a kérdés egyik szakértője, Kenedi János lesz, aki az elmúlt években sokat foglalkozott a titkosszolgálati iratokkal, kiadott egy kétkötetes Kis állambiztonsági olvasókönyvet is. A koalíciós pártokhoz közelálló szakértőkből összeálló bizottság célja számba venni az eddig visszatartott állambiztonsági iratokat is. Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere szerint mintegy négy kilométernyi dossziéról van szó, amit akkor ők nem tudtak lajstromba venni, mert a kilencvenes évek elején folyt a magyar titkosszolgálatok újraszervezése, és nagyon sok iratot visszatartottak, ráadásul nyolcvankilenc decemberében és kilencven januárjában nagyon sok irat eltűnt vagy megsemmisült… * A bizottság most el akarja érni a teljes körű iratátadást, hogy végre megnyugtatóan rendeződhessenek az ügynökügyek… Meg szeretnék teremteni az iratok megismerésének, feldolgozásának optimális feltételeit is. Ezentúl megnyugtatóan kellene végre tisztázni a közszereplő fogalmát is. * Varga László történész, a kérdés szakértője szerint azt is kellene vizsgálni, hogy milyen mélyen épült be az állambiztonság a Rákosi- és a Kádár-korszakban a magyar társadalom életébe. * A hét vége nagy híre Kóka János bejelentése volt, miszerint év végégig kilép a kormányból, hogy minden erejét és energiáját az SZDSZ újjászervezésére fordíthassa. Tervei szerint a fő cél a vidéki bázis megteremtése, de az ambiciózus pártelnök a frakció vezetését is át szeretné venni Eörsi Mátyástól… Kóka lemondásának okát csak találgatni lehet, legelfogadhatóbb magyarázatnak mégiscsak az látszik, hogy a leköszönő miniszter rájött, nem lehet autonóm módon irányítani egy pártot úgy, hogy az elnök — jelen esetben ő — Gyurcsány Ferenc szocialista pártelnök és kormányfő beosztottja. A közvélemény-kutatások szerint az SZDSZ népszerűsége mélyponton van, a két százalékot sem éri el, ami nem elég a parlamentbe való bejutáshoz (!). Kókának kemény szervezőmunkára lesz szüksége ahhoz, hogy megteremtve vagy újjáteremtve a vidéki bázisokat, újra elfogadtathassa a párt törzsszavazóival és a szimpatizánsokkal a szabad demokraták szövetségét…