Korábban erdővidéki, sepsiszéki, felcsíki, gyergyószéki, dabasi változata készült el a kiadványnak, valamint Dabasról egy másik is, melyben férfiak mutatták be gasztronómiai tudományukat. E kötet címe 100 sespiszentgyörgyi recept, 100 sespiszentgyörgyi háziasszony, gazdagon illusztrált, mint elődei, felelős szerkesztője Jánossy Alíz gasztronómiai szakíró, az anyagot Balázs Melinda, Berkecziné Farkas Anna és Demeter Katalin gyűjtötte, a fotókat Ferencz Anikó és Lázár Szilárd készítette, a kötet grafikai szerkesztője Kolumbán Hanna. Sorozatszerkesztő, ötletgazda, a Tortoma Kiadó vezetője, Demeter László.

Utóbbi jelzi, kistérségenként képzelték el a sorozatot, ám gyűjtés közben határozták el, hogy Sepsiszéket és Sepsiszentgyörgyöt különválasztják, mivel azt tapasztalták, míg falvakon élnek a régi hagyományok, addig a városokban – így Sepsiszentgyörgyön is – csupán a lakosság töredéke mondhatja el, hogy a nagyszülei is ott éltek, a többség Erdély, de hangsúlyosan a Székelyföld különböző tájegységeiről telepedett ide. Ennek köszönhető az a gasztronómiai sokszínűség is, amely e könyv lapjain megelevenedik, hiszen különböző tájegységek hagyományos ízei, étkezési szokásai ötvöződnek itt, sok esetben keverednek a modern konyhaművészettel vagy akár más népek ételeivel, de elterjedtebbek a reformkonyha fogásai is.

Az albumnak is beillő szakácskönyv hagyományosan négy fejezetből tevődik össze. Első az előételeket sorjázó, melyhez Kalandozás az ízek világában címmel írt felvezetőt Demeter Katalin. A kínálat meglehetősen sokrétű, hiszen mindenki hozott valamit magával onnan, ahonnan származik, legyen ez hagyomány, kultúra vagy gasztronómiai tudás. Ezt még behálózza a modern, megújuló világunk: a konyhai gépek segítsége vagy a különleges alapanyagok könnyebb, elérhetőbb beszerzése. Ez nagyon érződik a recepteken.

Berkecziné Farkas Anna is kiemeli, a levesreceptek változatossága tükrözi a település városi jellegét és a háziasszonyok sokszínűségét. A hagyományos vonalat képviselő, nagyszülőktől, szülőktől örökölt receptekben alig fedezhető fel közös vonás. Mostanában divatos az „internetről” főzni, más kultúrák receptjeit, alapanyagait kipróbálni, a modern főzési technikákat átvenni, esetleg keverni a hagyományossal. Ezek mellett természetesen a levesek jelentős hányada a hagyományos székely konyhából került ki, de megtaláljuk köztük a román konyhából átvett csorbákat és az örmény ángádzsábur levest is.

Örömfőzés szenvedéllyel, lelkesedéssel címmel Balázs Melinda vezeti fel a főételeket. Ezek többségének a központi eleme valamilyen hús, amihez többnyire krumpliból, rizsből vagy valamilyen tésztaféléből készült köretet szolgálnak fel. Akad viszont közöttük néhány húsmentes fogás is. Ami az ételek fűszerezettségét illeti, ebben is gazdag a választék, hiszen a nagyon szerényen, egy-két fűszerfélével ízesített fogástól egészen a sokféle fűszerrel gazdagítottig mindenféle megtalálható. Ami közös jellemzője a sepsiszentgyörgyi asszonyoknak az ízesítésben, hogy mindannyian nagy előszeretettel és gyakran használják a só-bors-paprika hármasát.

A kötetben a desszert fejezet a legterjedelmesebb. Mindenféle sütemény található itt, van közöttük túrós, ordás, almás és fahéjas, de akad mákos, diós, lekváros, csokis és kekszes, sőt, magvas ínyencség is. Ezek mellett vannak egészen modern készítmények, illetve olyanok is, amikor a hagyományos süteménybe vitt bele a leleményes háziasszony egy olyan „csavart”, amitől a végeredmény teljesen újszerű lett.

A kötet érdekessége az is, hogy a sepsiszentgyörgyi olvasó majd minden, a könyvben szereplő háziasszonyt ismerhet, de legalábbis tudhatja, ki kicsoda, s érdeklődve nézi meg, mit is tálal az illető.