Mekkora súlyuk van együtt, nem tudjuk, és nem számít: a kormány már hárított, és nem is valószínű, hogy meggondolja magát, hiszen az üzletemberek az állam működtetésére fordított költségek csökkentését sürgetik, és ez a koalíció biztosan nem érdekelt a közszférában csücsülő klientúra leépítésében. Különösen egy választási szuperév előtt nem.

Utána pedig nem biztos az átszervezéshez szükséges kétharmados többség: ez most is csak az RMDSZ-szel együtt adott, amelynek kiszorítása azonban már megkezdődött, és nem ideológiai vagy alulteljesítési okokból, hanem egyszerűen azért, mert a román pártoknak kellenek a magyar tisztségviselők által betöltött helyek, egy olyan apparátusban, amely arányaiban, a lakosság létszámához mérve szinte kétszer akkora, mint a lengyelországi (hogy egy kelet-európai országhoz viszonyítsunk). Ez a politikai osztály eleve komolytalan ahhoz, hogy a büntetőjog módosítgatásánál nagyobb formátumú változásokat indítson el. A közigazgatási átszervezés szükségességéről már az ország uniós csatlakozása (2007) előtt is beszéltek, és azóta sokszor bebizonyosodott, hogy a Bukarestben megrajzolt nyolc fejlesztési régió sem jó megoldás, mégis ezt a csikorgó gépezetet vonszoljuk tovább.

Született ugyan néhány átszervezési javaslat, politikai berkekben, egyetemeken, még a Román Akadémián is, különféle szempontok szerint. Az üzletembereknek is megvan a maguké: arra hivatkoznak, hogy a kommunista rendszerből (1968-ból) örökölt felosztást tartjuk fenn, amely már rég nem felel meg a mai időknek. Ez nem teljesen igaz, hiszen több község önállósult azóta, mivel azonban a lakosság folyamatosan és gyorsuló ütemben csökken, a kisebb önkormányzatok egyre nagyobb hányada szorul állami támogatásra, magyarán a bevételeikből a községháza alkalmazottait sem tudják kifizetni, fejlesztésről pedig nem is álmodnak. Ha tehát kevesebb község, város, municípium és összesen 15 megye lesz, az államapparátus és annak fenntartása felére csökken.

De egyéb célok is lehetnek a háttérben, amelyekről hallgatnak. Például arról, hogy az összevonásokkal sok helyen csökkenne a húszszázalékos nyelvhasználati küszöb alá a magyarság aránya, és magyar falvak önállósága szűnne meg. A megyék összevonásáról ellenben már szavazni is lehet a világhálón: ezen az állítólag Mihai Baraban CCIR-elnök által javasolt térképen Háromszéket Brassó megyéhez csatolnák, Hargita megyét pedig a már román többségű Maros megyéhez. Nyilván üzleti okokból és szigorúan a székelyek jobb megélhetése érdekében. Amúgy semmi új a nap alatt, a korábbi javaslatok is mind feldarabolták volna Székelyföldet, és egyik sem csatolta vissza például a moldvai megyékhez került magyar falvakat, erdőket az eredeti közigazgatási egységekhez, történelmi régiókhoz. Pedig az elrontott dolgok rendezése lenne a legjobb kezdő lépés.

Borítókép: Wikipédia