Most épp a halál. Az elmúlás és az azzal kapcsolatos rítusok. Melyek már nem ugyanolyanok, mint még egy most középkorú generáció szüleinek életében voltak. Miként az sem egyértelmű már, hogy anya-apa-gyerek egyetlen természetes folyamat részesei. Ezekről a „nehéz” témákról, ezek megírásának (a halál esetében majdani megírásának) mikéntjéről, de még a „regényelkövetés” utáni létről is beszélt Durica Katarina felvidéki származású író a Bod Péter Megyei Könyvtárban szerdán délután.
Hogy Durica Kata nem „szokványos” témákat ragad meg regényeiben, azt a népes, zömmel női közönség is bizonyította – bár vannak dolgok, amelyeket férfi író nem is tudna megírni. Ilyen a szülés folyamata, de az is, hogy mi történik, ha valaki béranyaként szül gyereket: milyen érzések kavarognak benne, egyáltalán, hogyan és honnan jutott oda, hogy testét bérbe adva kihordjon egy gyereket, akit talán soha többé nem lát? Kelet-Európában tabutéma még ez, bár egyre gyakoribb, az Amerikai Egyesült Államokban törvényes, bár működése ott is számos kételyt vet fel. És általában a női test mint áru – de olyan áru, amelyben lélek van, érzésekkel, kételyekkel, félelmekkel – ezek a dolgok foglalkoztatták legutóbbi három regényében Durica Katát, ezekről beszélt Máthé Kincső jól célzott kérdéseire válaszolva, kezdve a dokumentálódással, folytatva a karakterek bonyolult felépítésével, befejezve a kézirat leadása utáni kiüresedéssel. És beszélt arról is, ami most foglalkoztatja, a halál tematikája, amiből – talán – regény is lesz. Hogy miért az elmúlás? Mert ez az egy a bizonyosság az életben, amin nem lehet változtatni, bár a halál pillanatától a temetésig tartó folyamat és rítus is átalakulóban, „már ezek a biztos pontok sem annyira biztosak”, jegyezte meg Durica Kata, aki, úgy tűnik, nem csak regényeivel, de személyiségével is hatással volt a szentgyörgyi közönségre, hiszen ami író-olvasó találkozón ritkán szokott megtörténni, a beszélgetés végén több kérdés is elhangzott a teremből.
