A szabályzat pontos fordítása határozottan utal arra, hogy annak első változata még 1326. április 24. előtt megszületett, de mindenképpen 1323 és 1326 között. 1326 Szent György napján pedig e korábbi szabályzatot egészítették ki további hat cikkellyel, a király jelenlétében és szándékainak megfelelően – írja Veszprémy László A Szent György Lovagrend megalapítása Károly Róbert udvarában című tanulmányában (Lovagvilág Magyarországon, Argumentum Kiadó, 2008).

Az első világi lovagrend

Károly Róbert alapítása a világi lovagrendek között az első. Azt, hogy a magyar rend esetében valóban igen korai alapítású lovagrendről van szó, maga az elnevezés is mutatja, amelyben még nem fordul elő a rend szó, hanem csak „Szent György Lovagságának Testvéri Közössége” megnevezés. A korai alapítás következménye lehet a rend előírásainak erős vallásos jellege. Kirívó, hogy elsikkad a királyi alapító szándék, helyette a szöveg az egyházi méltóságok hozzájárulását hangsúlyozza – emeli ki Veszprémy László.

A rend alapítása a királyi uralom megszilárdítását követő események sorába illeszkedett – írja Rácz György A Szent György-rend alapítólevele című közlésében a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján (2014). Károly 1318-ban kötött házasságot Luxemburgi Beatrixszal, és ezekre az évekre tehető a magyar királyi udvar első lovagi tornáinak megszervezése. Talán az sem véletlen, hogy 1326-ból maradt fenn az első címer­adományozás is. A Szent György nevét viselő lovagok testvéri egyesülete Boleszló esztergomi érsek, valamint a győri, nyitrai, pécsi, boszniai, váci, egri és veszprémi püspökök, továbbá a pannonhalmi apát és más egyházi vezetők beleegyezésével az esztergomi káptalan tanúsága mellett megalkotta a társulat alapszabályait, majd I. Károly király jelenlétében és akaratából kiegészítő cikkelyeket fűztek hozzá. Az oklevélnek ezt a két jól elkülönülő részét más-más kéz írta. Nem tudjuk, hogy az alapítás mennyivel előzhette meg az oklevél születését, de az bizonyos, hogy az alapítólevéllel megszületett Európa legkorábbi világi – tehát nem egyházi jellegű – lovagrendje. Az oklevélen függő, pajzs formájú pecsét a lándzsáját a sárkány torkába döfő, lovas védőszentet ábrázolja, párhuzamait lényegében a kor lovaspecsétjei jelentik. Hiányosan fennmaradt körirata: ...MILITVM ...T.GEORGIE.

A rendalapítás a dinasztikus propaganda céljait szolgálta. A tagok az országot fenyegető hitetlen pogányokkal szembeállított keresztény lovag erényeit gyakorolták: a király őrzésére, a lovagtársak segítésére, a kölcsönös szeretetre esküdtek fel, szigorú vallási előírások keretében. Az ötven felesküdött tag évente háromszor köteles volt összegyűlni, és udvari tartózkodásaik idején együtt kellett étkezniük. Leírt viseletük – csuklyás, térdig érő, fekete köpeny, a mellrészen jelmondattal – inkább egyházi hatásra utal még, mintsem világi lovagrendre. A minták között szerepük lehetett az egyházi lovagrendi szervezeteknek, például a johannitáknak, ahogy a vallásos társaságok, fraternitások hatása is nyilvánvaló. A szabályzat jó néhány cikkelyének mintája itáliai városi szabályzatokkal mutat hasonlóságot. A rend működéséről az alapítólevélen kívül nem maradt forrás, így az feltehetően rövid életű volt. Ez azonban a tipikus európai gyakorlathoz áll közel, a lovagrendek többsége a 14–16. században rendkívül rövid ideig működött, amelynek oka az alapítások politikai jelle­gében kereshető – írja Rácz György.

Európa más részein röviddel később hasonló intézmények alapítására került sor. 1330-ban XI. Alfonz, Kasztília és León királya életre hívta a Pólyarendet, amelyet a ma is létező angliai Térdszalagrend követett. A 14. században az osztrák hercegek és a Luxemburg-ház uralkodói sem maradtak ki a rend­alapításokból. IV. Károly császár a Csat társaságát, fia, Vencel cseh király pedig a Kendőrendet alapította.
 

A rend alapszabályzata

Az alábbiakban részleteket közlünk a Szent György Lovagrend 1326. április 24-én összesített alapszabályaiból Dézsi Lajos fordításában (Magyar Történelmi Archívum).

Mi, a Szent Györgyről elnevezett lovagság testvéri társaságának egyeteme, jelen oklevél által jelentjük mindenkinek, akit illet. (...)

A hívők felett az ellenséges gonoszság készül erőt venni, és különösen azon országlakosok felett, akiknek mindenütt támadásra kell készen lenni, ameddig az ország terjed, s amelynek területén a hitetlenek megszámlálhatatlan tömege lappang az igazságot üldözve, mivel az ország a hitetlen pogányok határait is mindenütt érinti és határolja. Mindezek a királyság kormányát rongálják és szétszaggatják, hacsak a hitetlenek seregét ki nem irtják, és hogy ezen királyság ura olyan kedve szerinti társasággal bírjon, amelynek közreműködése mind testét mind életét megvédelmezze, és országát a hitetlenektől megoltalmazza. Mivel a többi keresztény országok között Magyarország királyságát is ezek a fent említett tulajdonságok jellemzik, a Szent Koronának s az ország urának a hívők seregével kell legyűrnie a hitetlenek sokaságát. Ezért a tisztelendő atyák és urak Boleszló, Isten kegyelméből az esztergomi egyház érseke s ugyanazon hely örökös ispánja, Miklós győri, János nyitrai, László pécsi, Péter boszniai, Lőrinc váci, Csanád egri s Henrik, a veszprémi egyház püspöke s a tekintetes férfiak, prépostok és apátok, a szentmártoni és más apátok, s a prédikátor, minorita, remete rend testvérei, valamint további számtalan klerikus beleegyezésével, tanácsával és jóváhagyásával az esztergomi káptalan jelenlétében hoztuk e testvéri társaság alább megírt szabályait.

Nevezetesen, hogy akik e testvéri társaságba be akarnak lépni, azok közül minden gyűlölködés és ami viszályra szolgáltatna okot, ki legyen zárva, kölcsönös szeretettel öleljék egymást, és egyesülten, a kritikus pillanatokban biztosabban megsegítve magukat, lelkük és testük tisztességére a jelenben jókedvűen törekedhessenek, a jövőben pedig az örökkévaló örökséghez eljussanak. Ezek után, akik ebbe a testvéri társaságba be akarnak lépni, fekete posztóból köpenyük legyen, térdig érő hosszú, s arra csuklya legyen rá varrva, s a köpenyre mellmagasságban e betűket írják: „Valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt”. (…)

Továbbá, ha közülük valakit el találnának fogni, annak kiszabadításán mindegyik lovag tehetsége szerint fáradozni és a fogoly kiváltására egy márkát meghaladó pénzt fizetni tartozzék. Továbbá minden pénteken a misében a reggeli étkezés órájáig a mondott napokon adományt tartoznak felajánlani, s szomorú arccal megjelenve egyik a másiknak sértő szavakat vagy rágalmat mondani ne merészeljen, és mindenki e testvéri társaság üdvéért tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégy Máriát olvastatni s az egyháznak egy dénárt adni tartozzék. Továbbá minden vasárnapi napon vidám arccal, jó kedvvel megjelenjenek, és ha valakit valami szerencsétlenség talált érni, akár szülők halála, akár mások tette folytán, a többiek azt, amint tapintatosabban tehetik, vigasztalják. Továbbá mindenféle vigasz nyújtásában és a lovagi játékban mindenekelőtt tartozzanak a királyt követni. Továbbá minden évben a jobbítás kedvéért gyarapodnia kell ennek a testvéri társaságnak egy cikkely hozzáadásával.

Továbbá ha a harcban, várostromlás közben az árokba esik, vagy lováról lebukik, egyik a másikat ott ne merje hagyni, amennyire csak gyakorolni lehet az emberi vitézséget a segélynyújtásban. Továbbá egyik a másikat, szükség esetén akár tulajdon testvére ellenében is, ha nem is segítséggel, de tanáccsal segíteni tartozzék, hogy az ellenségeskedést csillapíthassa és elaltassa, és egymás iránt kölcsönös szeretettel viseltessenek, és semmi rosszban se szóval, se tettel ne merjenek mesterkedni sem ura, sem mások ellen. Továbbá, ha bármelyik lovag a királyi felség és az ország ellen irányuló valami rosszról vagy bajról értesül, nyíltan vagy titokban jelenteni tartozzék. (…)

Továbbá minden hétfőn együtt kell étkezni, ha az udvarban tartózkodnak, és közülük azok, akik jelen vannak, megjelenni tartoznak a közös asztalnál, és ha valakinek számbavehető oka van arra, hogy a közös asztalnál ne étkezzék, a testvéri társaság engedelméből távol maradhat, más esetben pedig, akik pedig nincsenek jelen, a szegények javára egy dénárt tartoznak fizetni. Továbbá az asztal morzsáit és az egyes dénárokat a szegények között osszák ki, az étkezés előtt és után mindenki egy Miatyánkot és egy Üdvözlégy Máriát tartozzék a dicsőséges Szűz, valamint másik Miatyánkot Szent György vértanú tiszteletére olvasni, és ha valaki a másik ellen gyűlölettel van, a többieknek kötelessége kibékíteni, és ha nem akar kibékülni, ki kell dobni a testvéri társaságból. (…)

Továbbá ez a testvéri társaság az egyetemes anyaszentegyházat oltalmazni, megvédeni tartozzék, amennyire a hit iránti elkötelezettségből csak lehet, hogy azon szentegyház örökkévaló könyörgése által ez a társaság a lelkiekben és az evilágiakban gyarapodást vegyen. Továbbá senki se léphessen be a testvéri társaságba, ha nem adja ahhoz a társaság minden tagja beleegyezését, és ily módon kell eljárni, és mindegyik testvér járuljon a bíróhoz, a királyhoz és a társaság kancellárjához, s vegyék tudomásul azok beleegyezését vagy elutasítását, és ha csak egy ellentmondóval is találkoznak, az ilyet ne vegyék föl. Továbbá, ha valaki a társaságba be akar lépni, azt a kancellár jelentse be a király úrnak és az akkor éppen hivatalban lévő bírónak, s amennyiben a királynak és bírónak tetszik a név, akkor a kancellár a nevét vegye a listára, feltéve, ha hűségesnek és jónak ígérkezik, és az említett módon tudomást szerez a társaság minden tagjának beleegyezéséről.

Továbbá a közéjük kiküldött bírák halasztás és a személy megnevezése nélkül szolgáltassanak igazságot, és aki nem a hozott ítélet szerint jár el, vagy magát ítélet alá vetni nem akarja, mint esküszegő levetve a köpenyt, zárassék ki és mindenki támadjon ellene, hogy a sérelmet szenvedettnek igazságot szolgáltassanak. (…)

Az Úr 1326. évében Szent György vértanú ünnepnapján ezeket a szabályokat és határozatokat hozta a Szent György-társaság Károly király urunk jelenlétében és akaratából. Továbbá először, hogy a Szent György vértanú társasága testvéreink száma ne lépje vagy haladja túl az ötvenet. Továbbá másodszor, tartozzanak jogállásuk megerősítésére, a király úr iránti hűségük kifejezésére, s egymás között igazságszolgáltatás végett minden haladék nélkül három megszabott időben, úgymint Szent György vértanú ünnepnapján, másodszor Szűz Mária születése ünnepén, harmadszor újév nyolcadán együtt lenni vagy egybegyűlni, éspedig úgy, hogy senki se kívánja, hogy mentsége legyen, ha nem a maga saját személyében jön, kivéve ha nagy betegség szállotta meg, vagy a király és ország ügyében van nyilvánvalóan elfoglalva. Továbbá minden hónapban egyszer hétfőn vagy szerdán a társaságból azok, akik az udvarban vannak, bírájuk rendeletére tartoznak összejönni, s királyunk és az ország jó állapotáról s azok hasznáról tárgyalni. Továbbá az érsek engedelméből egyházi bírájuk bűnbánat végzése után föloldhat ez esküszegés kirótt büntetése alól, ha közülük valaki vagy valakik tudatlanul vagy véletlenül vétkezett volna, a súlyosabb esetek kivételével, amelyek felett a döntést a testvérek ítéletére bízták. Továbbá határozzuk: hogyha társaságunkból bárki ellen idegenek követnének el (...) sérelmet, a bíró, aki az idő szerint lesz, megteheti, hogy király urunk levelét adassa, megparancsolva azon föld bírájának, hogy királyi parancsra késedelem nélkül elégtételt adjon a megsértettnek panaszt tevő barátunk esküje szerint. Továbbá rendeljük, hogy a társaságból senkinek se legyen szabad barátságos érintkezésben lenni társaságbeli testvérünk ellenségével, ha megtudták az ellenségeskedést, vagy ismerik a köztük lévő viszályt, hitszegés és a társaságból kizárás büntetése alatt.
 

A király

I. Károly, születési nevén Caroberto – innen a Károly Róbert név – Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia fia (1288–1342. júl. 26.). 1300-ban Dalmáciában a délvidéki feudális nagybirtokosok királyjelöltjeként lépett fel. III. András halála után, 1301-ben Károly egyik fő híve, Bicskei Gergely megkoronázta Esztergomban, de a nagybirtokosok többsége a cseh Vencel (1301–1305) mellé állt, s Károly Kőszegi Ivánnal szemben kénytelen volt Esztergomot feladni. Az 1302-i Buda elleni ostroma is sikertelen maradt. Esztergom (1306), majd Buda (1307) kézre kerítése és a bajor Ottó király (1305–1307) elfogása, Gentilis bíboros, pápai legátus működése lehetővé tette, hogy 1307. október 10-én a rákosi országgyűlésen királynak ismerjék el, majd az 1309. január 16-i budai koronázás után ugyancsak Gentilis közreműködésével 1310. augusztus 20-án Székesfehérváron a Szent Koronával megkoronázzák.

A tartományurak ellen szívós harcot folytatott. 1312. június 15-én a rozgonyi csatában az Amadékat megtörte, de Csák Mátéval szemben kerülte a nyílt összetűzést, megelégedett Visegrád (1316), majd Komárom (1318) elfoglalásával. Amikor Csák Máté, az utolsó önálló tartományúr 1321-ben meghalt, lehetővé vált, hogy Károly a központi hatalmat megerősítse. A letűnt oligarchák helyébe a régebbi nemzetségek felemelkedő családjai (Lackfi, Szécsi, Szécsényi, Debreceni) és bevándorolt idegenek (Drugeth) léptek. A királyi birtok jelentőségének csökkenését felismerve kiépítette a váruradalmak új formáját, s a királyi jövedelmeket a bánya, pénzverési regále és új adók segítségével növelte. Különösen a négy részletben végrehajtott pénzreform, az értékálló magyar aranyforint megteremtése volt nagy jelentőségű. Ennek érdekében alapította Körmöcbányát és nyitotta meg az ottani aranybányákat. Jövedelmei segítségével hatalmas pénztartalékra tett szert. A levert oligarchák egykori hívei és támaszai előtti népszerűtlenségének jele lehetett Zách Felicián sikertelen merénylete a király és családja ellen.

Külpolitikáját részben háborús hódítások, részben ügyesen megkötött örökösödési szerződések jellemzik. Harmadik házassága révén Nagy Kázmér lengyel királlyal 1339-ben örökösödési szerződést kötött. A visegrádi kongresszuson (1335. okt.), amelyen a lengyel és cseh király, a morva őrgróf és a bajor herceg vett részt, Károlynak sikerült a cseh és lengyel király közti ellentétet kiküszöbölnie, döntőbíróként lépett fel a lengyel király és a német lovagrend közti vitában, és nemcsak az osztrák hercegek ellen irányuló politikai szövetséget hozott létre, hanem nagy jelentőségű gazdasági megállapodást kötött a bécsi árumegállítás nyomasztó hatásának megszüntetésére. Buda városával támadt konfliktusa miatt székhelyét előbb Temesváron tartotta, majd Visegrádon várat épített és ott fényes udvart tartott. Székesfehérváron temették el – áll a Magyar életrajzi lexikonban.