Az önismeret alapkérdése a Ki vagyok én?, és ha megvan rá a válasz, akkor az remek. De ez nem jelenti azt, hogy ha egyszer megtaláltam rá a választ, hátradőlök, és többet nem kell foglalkoznom a témával (magammal), mert hát „én jól ismerem magam”.
Az önismeret azt (is) jelenti, hogy mind újabb és újabb oldalamat fedezem fel, próbálom ki magam újabb területeken.
Képzeljünk el egy gyémántot, mely önmagában értékes, ugyebár. Viszont akkor ragyog a legszebben, ha minden oldala fényesre van csiszolva. Épp ilyen az ember is, sokoldalú lény, ezért minél több oldala van kimunkálva, kifényezve, annál szebb, ragyogóbb.
Ezért is biztatlak arra, hogy – ha már az önismereti úton jársz is – ne állj le soha önmagad megismerésével, fejlesztésével, függetlenül attól, hány éves vagy. Senki nem születik „csak” cipésznek vagy orvosnak, hiszen ezek mesterségek, vagy jó esetben hivatás, de az ember nem egyenlő a szerepével, a rangjával vagy pozíciójával. Az ember maga sokkal több ennél, test–lélek–szellem egysége, ami arra (kellene) sarkall(jon), hogy engedjük életünkben megnyilvánulni a lelket is, hiszen ez a valódi lényegünk. A lélek gondozása nemcsak a harmonikus és egészséges élet alapfeltétele, hanem ettől lesz teljes és ragyogó az életünk. Mindannyiunknak volt már tapasztalata arról, hogy milyen, mikor „csillogó szemmel” tudtunk a világra tekinteni. Valójában nem a külső világ volt kápráztató, hanem a bensőnkből sugárzott ki a boldogság, a teljesség – ahogy bent, úgy kint.
Kényelmes dolog belesüppedni a jól bejáratott rutinba, mert ebben az állapotban minden ismerős, egyfajta (hamis) biztonságot nyújt, hogy az ember uralja az életet. Minden a megszokott kerékvágásban zajlik, nincs bonyodalom, nincs fölösleges stressz. Viszont ebben az álnyugalomban nem történnek új és izgalmas dolgok sem.
Azzal, hogy megpróbáljuk kizárni a rossz dolgokat, ugyanezzel a zárással kint rekesztődnek a jó és pozitív dolgok is. Tehát kell merni, és nyitogatni az új felé, kipróbálni, megtanulni új dolgokat – akár új sport, hobbi, munka vagy barátok. Az egyéni megélt tapasztalatok által fejlődünk és gazdagodunk, az élet nem „elméletben” zajlik. Ki kell lépni hát a komfortzónából, feszegetni, bővíteni, újdonsággal gazdagítani. Hiszen az életet nem LEélni, hanem MEGélni kell!
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
