Pedig majd’ minden ágazat megérett a megújulásra. Az új tanügyi törvényt kínozza a parlament, próbálja minél populistábbra szabni, egyre kevésbé számítanak a szakmai érvek, a jó Isten a megmondhatója, mi lesz belőle, mire kijön a politikai darálóból. A nyugdíjreform hamvaiban halt, mert a különnyugdíjak rendszerét senki nem meri megbolygatni, mindegy, hány milliárd, az EU által nekünk szánt eurót veszít az ország. A közalkalmazottak bérreformja is elakadt, ez is rendkívül kényes téma, hisz a kormánypártok leghűségesebb klientúráját érinti leginkább, és a legutóbbi, 2015-ös kísérlet óta éppen az egymást követő, politikai alapon megszavazott kivételek torzították teljesen aránytalanná és észszerűtlenné a rendszert. Az egészségügy reformjáról már hallani sem lehet, ahogy az új kórházakról sem, úgy tűnik, a járványintézkedések elsodortak minden igyekezetet. Nem sikerült hatékonyabbá tenni az adóbehajtást, európai utolsók között vagyunk e téren, és a nemrég felfedezett „adólyuk” ismét rámutatott, a politikumot kiszolgáló nagy állami és magánvállalatok a leginkább felelősek ezért. Ezeket azonban senki nem meri zargatni, hisz nagy lehet a (politikai) ára.

Hosszasan sorolhatnánk még azokat a területeket, melyek megértek a megígért és mindig csak tervezett reformra, ám az ország irányítói és az őket kiszolgáló véleményformálók, hogy kerüljék a számonkérést, inkább új gumicsontokat dobtak be. Az egyik Románia közigazgatási átszervezése, a másik a progresszív adózási rendszer bevezetése. 

Az országra valóban ráférne a közigazgatási reform, de ez még akkor is hosszas folyamat, ha létezik politikai akarat, hisz nem állhat annyiból, hogy bizonyos számok alapján újrarajzoljuk a megyék, városok, községek térképét, s akkor majd kevesebb hivatalnok intézi – jóval kevesebb pénzért – ügyeinket. Összetett szakmai feladat lenne, sok veszéllyel, buktatóval, nekünk, magyaroknak különösen, ám ha a tervezés során a politikum igényei és a nemzet­állami eszmék válnak döntővé, lehet, hogy olcsóbb, de igen ártalmas eredmény születhet. 

A progresszív adózás a szociáldemokraták vesszőparipája, kampányban rendkívül jól hangzik a demagóg – aki gazdag, fizessen több adót – jelszó, csakhogy a kérdés valójában sokkal árnyaltabb. A progresszív adórendszer igen jól működik a fejlett jóléti államokban, ahol létezik egy tekintélyes középosztály, kisebb a szegények, támogatásra szorulók száma, és a gazdagokra kirótt pluszterhekből fedezhető a megsegítésük. Csakhogy Románia még távol áll ettől, az egykulcsos adó vezethet oda, s ha ezt a rendszert most törlik, elvágják a lehetőséget a középosztály gyarapodása, megerősödése előtt. Maradnak a nagyon gazdagok, akik úgyis kijátsszák a többletadózást (erről a román politikum mindig gondoskodik), és duzzad a szegények, a nyomorközeli állapotban tengődők tömege. Csak remélhetjük, hogy ez a reformterv is a többi sorsára jut. 

Be nem váltott ígéretek, figyelemelterelés. Pedig tulajdonképpen egyetlen nagyon jelentős lépésre volna szükség: a politikai osztály reformjára. De Romániában élünk, és úgy tűnik, erre van a legcsekélyebb esély. 

Borítókép: Inquam Photos / Sabin Cirstoveanu