Sportról volt szó a rádióban, s a megkérdezett elmondta, hogy „eztet a nagy dolgot megcsináltuk”. Hadd ne részletezzem, hogy mit. 

Pár percig hallgattam a marosvásárhelyi magyar adást most kedden. S nem csupán ezt a helytelen kifejezést hallottam. Természetesen jobb esetben nem mondunk „eztet, aztat” a nagyérdeműnek, s nem változtathatjuk állandósult szókapcsolatainkat, szólásmondásainkat kényünk-kedvünk szerint. Csak úgy helyes tehát, hogy: hajszálon múlott (s nem hajszálakon).

Mégsem elsősorban ezeket emelném ki ezúttal, hanem egy kolozsvári egyetemi oktató által bemutatott mondottakat. Szerinte úgy is kell mondani a következőt, amint leírjuk: gondolhatjuk. Ő így tett. Sajnos. Még sajnálatosabb, hogy sokan hiszik, így a helyes, pedig dehogy! Helyesen így kéne kiejteni: „gondolhattyuk”. Az elkövetett nyelvi szarvashibát betűejtésnek nevezzük. Bizony gyakori, s nem fordulna annyiszor elő, ha csak kiejtés szerint írnánk mi, magyarok. 

Volt nekünk egy alapjában véve dicséretes háborúnk is a 18. század végén s a 19. elején, mégpedig a jottista-ypszilonista (a nyelvújítás korában). Komoly dolgok dőltek el ott is, miképp az más, nem kívánatos, igazi háborúkban is történni szokott. Ha Verseghyék győznek (nem Révaiék, Kazinczyék), akkor ma mindent kiejtés szerint írnánk. Talán hagyományosan jegyzett neveink kivételével. Nem így történt.

Elriasztó feliratot láttam nemrég az ETV-ben. Még a kiejtés szerint írandót sem írták ki helyesen, pedig nem akármiről szóltak, mint az RMDSZ megvalósításairól. Rossz előjel talán ez a választásokra készülve, ugyanis rövid „o”-s lett náluk a megvalósítás.

No de most járjon főhajtás azoknak, akik Sepsiszentgyörgyön is tesznek a helyes anyanyelvhasználat érdekében: az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének és támogatóinak. Ez a szervezet idén hivatalosan 31., nem hivatalosan 32. évét tölti, s utóda az első magyar tudós egyesületnek, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságnak.

Zsigmond Győző