A találkozó a vadászok és horgászok felvonulásával vette kezdetét, akik a Vágási István karnagy által vezetett Erdővidéki Egyesített Fúvószenekar zenéjére foglalták el a rendezvény helyszínét, majd a megnyitóbeszédek hangzottak el. A felszólalók rendre a vadászok és a horgászok környezetvédelemben és a vadállomány megőrzésében kifejtett szerepét hangsúlyozták: „nem véreskezű gyilkosok”, hanem természetszerető emberek, olyan, tevő és cselekvő kisközösség az övék, mely gondot visel arra, hogy megőrizze szenvedélye tárgyát. A vadászat és horgászat nem csak abból áll, hogy az állatot lepuffantják, a halat horogra akasztják: része ennek az élőhely és az élővilág gondozása, a selejtezéssel pedig hozzájárulnak a fajok egészséges fennmaradásához – húzták alá a beszédekben.

Benedek-Huszár János baróti polgármester úgy fogalmazott, bár ő gazdálkodik és terményeit gyakran dézsmálják az állatok, mégis úgy véli: sem a politikumnak, sem a „világosabb vagy sötétebb zöld szervezeteknek” nem adna jelentős beleszólást a vadászati dolgokba, inkább bízna a szakemberekben, a vadászokban. Ők azok, akik tudják, miként lehet elérni, hogy a lakosság és az erdő lakói jól megférjenek. Demeter János, a Vadon Egyesület és Sárkány Árpád, a Dél-Hargita Vadászegyesület elnöke az erdővidéki erdők gazdagságára hívta fel a figyelmet, és megemlékezett azokról az elődökről, akik erdészként és vadászként oly sokat tettek a vadállományért. „Nekünk a vadászat nem hadi öltözetbe vedlett emberek hétvégi találkozója, hanem ünnep, felelős emberek ünnepe. Ünnepe egy ősi foglalkozásnak, hivatásnak, művészetnek és ősi tudománynak, a természet szeretetének és tiszteletének. Ünnepe még az egyformán gondolkodók együttlétének, a tábortűz mellett beszélgetőknek, az erdőzúgást hallgatóknak, a nyomolvasóknak, a vadmalacokra vigyázóknak, a gímszarvasok bőgését utánzóknak” – jelentette ki Demeter János.

Albert Egon, a Rika Sporthorgász Egyesület ügyvezető igazgatója a találkozó megszervezését azért mondotta fontosnak, mert általa mindenkinek megmutathatják, mi az ő hitvallásuk: amit tesznek, az nem hobbi; annál sokkal több: igazi szenvedély és életvitel. Fodor József Tamás, a Környezetvédelmi Vízügyi és Erdészeti Minisztérium miniszteri tanácsosa úgy fogalmazott, a vadgazdálkodáson van mit csiszolni – kihívást jelent a jelentős méretű medveállomány –, de meggyőződése: lehet integrálni ennek szempontjait úgy, hogy a mezőgazdászok és az állattenyésztéssel foglalkozók is elégedettek legyenek. Tőkés Lóránt oklándi unitárius lelkész áldásában hangsúlyozta, a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen csak akkor uralkodhatunk, ha felelősen és bölcsen hozunk jó döntéseket.
 

Volt mit nézni, látni, kóstolni

A kilátogatók zöme a sátrak alatt, a lacikonyhák közelségében töltötte idejét, de sok nézőt vonzott a számos eseményszínhely is. Szemet megkapó volt a trófeakiállítás kínálata: jól bizonyította, termetes halakban és kapitális vadakban gazdag vidéken élünk. Bizton kijelenthető, a főzőversenyen két egyforma étel nem készült: ki vaddisznót, ki szarvashúst használt alapanyagként, ízesítésül legtöbb helyen gomba szolgált, de akadt olyan konyha is, ahol vörös áfonyával gazdagították a tokányt. Halászlevet is több helyen készítettek. A vastaps alapján kijelenthető, sokaknak jelentett élményt a Székely Vadászkürt Egyesület kürtöseinek előadása és érdekes volt hallgatni Őrhalmi Csaba vadhang-utánzó előadását. A Kárpátok Őrzői Egyesület tagjainak köszönhetően az íjászatot lehetett kipróbálni, a modernebb vadászatot kedvelők légpuskát is vehettek kezükbe, a vásárosoknál horgász- és vadászkellékeket, ruhákat lehetett vásárolni. Az eseményt a Bujka, majd a Kerecsen Együttes koncertje, valamint a BB Band utcabálja zárta.