Nem véletlen a hatalmas érdeklődés: a Brassó melletti légikikötő ugyan az egész világra kaput jelent az itt élők számára, de lehessen bár repülni Törökországtól Németországon át Belgiumig, alighanem az összes potenciális célpont, valamennyi világváros közül előkelő helyen áll Magyarország fővárosa, Budapest. Kiemelt jelentőségű az anyaország és Székelyföld közötti kapcsolat érzelmi síkon is – együvé tartozásunk kifejezője lehet, ha országhatár ide, több száz kilométer oda, egy-másfél órán belül Székelyföld keleti végeiről az anyaország szívében lehet teremni – és persze fordítva –, de leginkább mégiscsak gyakorlati megfontolások miatt lenne elengedhetetlen a Brassó–Budapest járat. Az igazság ugyanis az, hogy jelenleg nehéz és időigényes eljutni például Háromszékről Magyarországra.

A marosvásárhelyi repülőtérről indulnak ugyan járatok a magyar fővárosba, de Sepsiszentgyörgyről eljutni Marosvásárhelyre mintegy három óra közúton gépkocsival, a beszállás előtti procedúrákkal és az utazással együtt hat-hét óra alatt nem nagyon úszható meg a kirándulás. Autóval még rosszabb a helyzet: a legközelebbi autópálya is mintegy három órára található, Nagyszebentől pedig szerencsés esetben is jó néhány órát kell még utazni a magyar fővárosig. Nem a legkényelmesebb, és nem is túl gyors opciót jelentenek az autóbuszok, a vonatutak még ennél is hosszabb ideig tartanak. Jól látszik mindebből, hogy az elmúlt években minden téren igencsak szorossá vált anyaország–Székelyföld kapcsolatok minőségéhez az infrastruktúra egyelőre nem tud felzárkózni: jóval nehezebben, körülményesebben és lassabban lehet eljutni Budapestről például Sepsiszentgyörgyre – és fordítva –, mint amennyire igény lenne rá valószínűsíthetően mindkét oldalon. Gazdasági együttműködés, családi, baráti, szakmai kötelékek, oktatási, képzési, kapcsolatok, honismereti, sport- vagy kulturális turizmus – felsorolni is nehéz, mennyi szálon kapcsolódunk egymáshoz –, a gyakorlatban azonban még mindig igen messze, hat-nyolc-tizenkét órányi távolságra vagyunk egymástól.

Nyilván, tisztában van ennek fontosságával Budapest is, lehetőségeik azonban annak ellenére korlátozottak, hogy Orbán Viktor kormányának deklarált és kiemelt célja, hogy a magyar főváros és Magyarország minél könnyebben megközelíthető legyen minden irányból és minden közlekedési eszközzel. Autópályát azonban a magyar kormány nem építhet Székelyföldön – a román kormány meg ha akar, akkor sem igazán tud –, az évtizedek óta elhanyagolt romániai vasúti hálózatot sem újíthatja fel Budapest, jóllehet a két állam közötti gyorsvasúti összeköttetés kérdését igyekszik napirenden tartani. A Kárpátokat és az országhatárt legegyszerűbb lenne a levegőben „legyőzni”, a leggyorsabb és legkényelmesebb összeköttetést Székelyföld keleti része és Magyarország között ezért a rendszeres, lehetőleg napi Brassó–Budapest repülőjárat jelenthetné. Habár azt jól tudjuk, hogy a repülőjáratok indítását vagy megszüntetését alapvetően a gazdasági szempontok határozzák meg, azért némi mozgástere bizonyára van Budapestnek is, hogy például a magyar kézben levő WizzAirt nemzetpolitikai megfontolások alapján ösztönözze erre a lépésre. Olyan praktikus, rengeteg gyakorlati haszonnal járó intézkedés lenne ez, mely nemcsak a Székelyföldön, de az anyaországban élő magyarok százezrei, milliói számára jelentene hatalmas lépést.

Borítókép: Facebook / Aeroportul Internațional Brașov