Egyértelműen tetten érhető változás állt be a Nyugat narratívájában azzal kapcsolatosan, hogy a nagy ukrán ellenoffenzíva után mindenképpen az ukrajnai helyzet valamiféle újraértékelése várható, és most már a békecsináló szereplők helyzete is eléggé letisztázott, azt legalábbis tudjuk már, hogy kik diktálják majd a békét. Ami egyelőre nem világos, az az, hogy ennek a békének mik lesznek a konkrét részletei, de erről bővebben szólok alább. Mindenesetre mérvadó a politikai szereplők véleménye – köztük egy volt NATO-tábornok, jelenleg a cseh állam elnökéé –, hogy a nagy ukrán ellentámadás célja a jelenleginél jobb tárgyalási helyzetbe hozni az ukránokat, ami azt biztosíthatja számukra, hogy esetleg több területet tarthatnak meg, mint amennyit az oroszok ki szeretnének szakítani Ukrajnából. De nézzük előbb, milyen béketervek láttak eddig napvilágot, és melyiknek mennyire van esélye arra, hogy majdan figyelembe vegyék, és azt is, hogy kik és miként fogják a béke feltételeit Ukrajnában meghatározni.
Az ukrán békeformula
Először is létezik Zelenszkij ukrán elnök úgynevezett békeformulája. Ha nagyon velősen akarom ezt összefoglalni, akkor nagyjából arra szorítkozik, hogy a Krím félsziget elfoglalása előtti állapotokat állítsák vissza, és nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az orosz állami vezetést háborús bűnösökként bíróság elé állítsák, valamint az is szerepel benne, hogy Oroszország fizessen teljes jóvátételt a háborúban elszenvedett ukrán veszteségekért.
Fontos megjegyezni ugyanakkor: ennek a békeformulának az egyik hátulütője, hogy Zelenszkij elnök maga adott ki egy elnöki rendeletet, amelyben mindenkinek – önmagának is – megtiltja, hogy Oroszországgal bármilyen béketárgyalásokat folytasson, amíg Vlagyimir Putyin Oroszország elnöke. Mindazokon a teljesíthetetlen feltételeken túl, amelyek a békeformulában szerepelnek, ez a rendelet azért nem volt a legragyogóbb ötlet az ukrán elnök részéről, mert annak az esélye, hogy az orosz elnököt elmozdítsák, minimális.
Sokkal inkább úgy néz ki, hogy az ukrán elnök magát elsősorban háborús vezetőként pozicionálta, ezért máris megindult a találgatás, hogy ki lesz majd Ukrajna részéről a béketárgyaló, és egyre többször hallom ezzel összefüggésben Valerij Zsaluzsnij vezérkari főnök nevét. Mindenesetre ez idő szerint ő tűnik az amerikaiak favoritjának egy esetleges béketárgyalás létrejöttekor.
A kínaiak béketerve
Létezik továbbá a kínaiak béketerve. Ez szándékoltan semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, hanem tulajdonképpen olyan elveknek a gyűjteménye, melyek mentén ők rendeznék a válságot.
Ez idő szerint ez tűnik a legreálisabb béketervnek több okból kifolyólag is. Egyrészt az elvszerű megfogalmazások következtében elég nagy mozgásteret biztosít mindkét félnek, a kínai tervben benne van az a cél, hogy mindkét háborús fél lehetőleg tekintélyvesztés nélkül tudjon kijönni a háborúból. A terv erőssége továbbá, hogy előfeltételek támasztása nélkül ültetné le a feleket tárgyalni, lehetőséget adva nekik arra, hogy a részleteket a tárgyalóasztalnál dolgozzák ki. Ilyen tekintetben a kínai béketerv a legrugalmasabb mindkét irányban: elvi feltételeket szab mind Oroszország, mind Ukrajna irányába, de rájuk bízza a békefeltételek konkrét megnevezését.
Ez véleményem szerint azért fontos, mert egy kierőszakolt béke egyrészt nem lesz tartós, másrészt mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a békediktátumok milyen visszafordíthatatlan hatást gyakorolnak egyes népek jövőjére. Ezért nagyon fontos, hogy egy béke alapja valóban a társadalmi elfogadottság legyen, különben egyszerűen gyűlölt diktátummá válik, amit egyrészt nemzedékek múlva is fájlalnak egyes nemzetek tagjai, másrészt az etnikailag nagyon fragmentált Kelet-Európában újabb etnikai feszültségek táptalaja, ami újabb konfliktus kialakulásához vezet a jövőben. Pontosan tudjuk azt, hogy időnként az oroszok által a közösségi médiában közölt, Ukrajnát ily olyan módon szétdaraboló, szomszédos országok között felosztó térképek tulajdonképpen egy sor olyan igazságtalan rendezési békéből származnak, melyeknek etnikaifeszültség-keltő hatását még ma is fel lehet használni dezinformációs célokra. Ezért nagyon fontos tehát, hogy az Ukrajnában megkötendő majdani béke során olyan kompromisszum szülessen, melynek nagy a társadalmi elfogadottsága, különben egyáltalán nem biztos az, hogy a béke tartós is lesz.
Az amerikai nyilatkozat
Létezik még egy harmadik, békével kapcsolatos nyilatkozat is, ezt az Egyesült Államok Kongresszusának alsóháza fogadta el kétpárti támogatással. Az ukrán békeformulához képest érdekes pluszelemeket tartalmaz, nevezetesen, hogy Ukrajna a békét követően a NATO tagja legyen, valamint tagságát különféle euroatlanti szervezetekben hosszú távon biztosítsák.
Semmilyen más euroatlanti szervezet nem jut eszembe az Európai Unión kívül, amelynek Ukrajna a tagja lehetne, tehát érdekes módon az a furcsa helyzet állt elő e nyilatkozat elfogadásával, hogy az Egyesült Államok Kongresszusának alsóháza a békefolyamat részének tekinti Ukrajna uniós csatlakozását. Holott azért az mindenképpen egy hosszabb folyamat, és a politikai akaraton kívül – mely eddig legalábbis megvan – számos kritériumnak kell eleget tenni, hogy valósággá váljon.
A pápa békemissziója
Nem részletezem Ferenc pápa titkos béketervét. Egyrészt, mert titkos. Másrészt meg nem látni a reális esélyét annak, hogy a katolikus egyházfő érdemben elő tudja segíteni ezt a folyamatot olyan körülmények között, amikor Ukrajnában egy teljes egyházi reform zajlik le, az ukrán ortodox egyházat tulajdonképpen éppen leválasztják Moszkváról. Nem igazán látni azt, hogy miközben éppen egyházszakadás áll be Ukrajnában, vallási vonalon hogyan lenne lehetséges a béke érdekében érdemi lépéseket tenni. Ezt a véleményemet erősíti a pápa nyilatkozatára adott ukrán elutasító válasz is.
Ki diktálja a feltételeket?
Ezzel szemben az ukránok – egyáltalán nem meglepő módon – nagyfokú figyelmet szentelnek és egyfajta, eddig tőlük nem is látott diplomáciai tisztelettel viseltetnek a kínai béketerv iránt, a kezdeti zsigeri amerikai ellenkezés ellenére.
Mostanra az is kiderült, Kína különleges megbízottat küld Ukrajnába a béketárgyalások megkezdésére, és ennek a szándéknak a támogatottságát látjuk ukrán, francia és – most már úgy tűnik – amerikai részről is. Ennek nem egyéb az oka, mint az az egyszerű tény, hogy a világ számára egyértelművé vált: az egyetlen hatalom, amely hatni tud Oroszországra, s ami még fontosabb, be is tudja vele tartatni a feltételeket, az Kína.
Ebből következik tehát, hogy a béke feltételeit két nagyhatalom diktálja majd, az Egyesült Államok és Kína, és a végrehajtók Oroszország és Ukrajna lesznek. De ehhez ki kell várnunk a tavaszi nagy offenzíva eredményeit, mely vagy diplomáciai úton használható siker, vagy iszonyatos pusztulást hoz Ukrajna számára.
Benkő Erika
(Az alcímeket szerkesztőségünk adta. A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)
