A székely ruhába öltözött gyerekek, a kislányok fejükön gyöngyvirágkoszorúval szüleikkel együtt vonultak be a templomba, ahol ft. Ilyés Zsolt plébános köszöntötte őket. Megköszönte a szülőknek, hogy igyekeznek megadni a gyermekeknek nemcsak a mindennapi gondoskodást, hanem a legfontosabbat, az Istennel való életet, a hitben való életet is. Kérte, hogy áldják meg gyermekeiket életük e fontos pillanatában, hiszen Isten áldását is közvetítik számukra, szülőkként a Mennyei Atya eszközei. És jelöljék meg a kereszt jelével a gyermekek homlokát, ahogy annak idején a kereszteléskor, amikor még karjaikban tartották. Az elsőáldozók szavalatokkal, kis műsorral készültek a nagy eseményre.

A szentbeszédben Zsolt atya a gyerekekhez szólva örömét fejezte ki, hogy elérkezett a várva várt nap, amire oly régóta készülnek. Nagyon sokan imádkoztak felnőttek is, hogy a szentmisében megtapasztalhassák, milyen jó találkozni Jézussal: „Hogy mennyire jó találkozni vele, ha rá figyeltek, életetek legnagyobb élménye lehet”. Kívánta, hogy életük egyik legszebb, legboldogabb napja legyen az első ilyen találkozás Jézussal az Oltáriszentségben. Hangsúlyozta, hogy az egész felkészülés, folyamat során nagyon sok függ a szülőktől, a felnőttektől. Mert ha a felnőttek ebben nem hisznek, akkor lehet, hogy ott nagyon mélyen a gyermek sem tudja elhinni.

„Olyan érdekes, hogy amit a felnőttek hisznek, azt a gyermek is hiszi. Akkor is, ha nem is beszélnek róla. Nagyon sok függ attól, hogy ezt az utat hogyan járták együtt a gyermekeikkel. A mi népünkben még hála Istennek ott él sok szokás, hagyomány. Ám sokaknak csak hagyomány a keresztelés, elsőáldozás, bérmálás, amit illik ápolni, ami egy jó szokás. Amikor a szülőkkel találkoztunk, végig arra biztattam őket, hogy jó lenne, ha ez nem csak egy üres hagyományápolás lenne” – mondotta Zsolt atya, majd feltette a kérdést a felnőtteknek: kinek mit jelent az áldozás?

Nagyon sok olyan embert látott, akiknek az életét átalakította, átformálta. Egy új emberré formáló ajándék volt. Látott embereket, kiket meggyógyított Jézus a megsebzettségükből, mert hittel mentek hozzá. Ismer embereket, akiknek a szentáldozás gyógyszer. Mindenkinek megsebződik a lelke ebben a világban. De milyen jó annak, aki megy áldozni, és tudja, hogy Jézus a gyógyító! Mindent meg tud gyógyítani. „Láttam embereket, akiknek a mindennapi erőt adta. Hogy tudjanak szeretni, megbocsátani, hogy tudják szolgálni a körülöttük élőket. Láttam csodákat! Annyiszor tett csodát az én lelkemben, az én életemben is! Azért imádkoztunk, hogy ne csak hagyomány, ne csak egy szokás legyen. Ha ezeknek a gyermekeknek lesz Istenük, akkor bármit hozhat az élet, ők el nem vesznek. Jöhet bármi az életben, de ők talpon maradnak” – fejtette ki Zsolt atya a szentáldozás lényegét.

A szentmise végén megköszönte a kilenc csoportvezető munkáját, imáját, szeretetét, akik ősz óta hétről hétre kísérték és segítették a gyerekeket a felkészülés folyamatában. Megköszönte Simon Balázs kántor munkáját, aki őket énekelni tanította lelkesen, illetve a szülőknek is, akik rendszeresen, akár áldozatok árán is, vitték gyerekeiket a felkészítőkre, majd háláját fejezte ki mindazoknak, akik felkérésükre egy nevet kihúzva végigkísérték imáikkal a gyerekeket.

Befejezésként közös csoportkép készült, majd átvonultak a plébániára, ahol az elsőáldozók agapéjával ért véget az ünnepség.