Amint az borítékolható volt, távolról sem nyerte el az állat- és környezetvédő szervezetek tetszését a szaktárca nemrégiben közvitára bocsátott rendelettervezete, melynek alapján 426 medve kilövését engedélyeznék megelőzési intézkedésként, gyakorlatilag nagyjából visszavezetve a 2016-ban felszámolt kvótarendszert. Hozzászokhattunk már, hogy a két éve Tánczos Barna vezette minisztérium medvéket érintő döntései általában éles bírálatokat váltanak ki a zöldekből, és nincs ez másként most sem, a tervezet megjelenését követően máris hallunk erősebb kiszólásokat, véleményeket, köztük a jól ismertet: az egész kezdeményezés a vadásztársaságok érdekeit szolgálja, távolról sem a medvekérdés normális rendezését.
Nem váratott magára az sem, hogy az említett szervezetek csomagba foglalva mutassák fel aggályaikat, kifogásaikat, egyúttal a jogszabály elvetését kérve. A 22 szervezetet tömörítő Natura 2000 Koalíció több érvet is felsorol a tegnap napvilágot látott állásfoglalásban, egyebek mellett azt állítják, hogy a jogszabály tudományos megalapozottsága erősen kérdéses, az egész elsietett, a rendelkezések nem a gondot jelentő medvéket célozzák, hanem a kivételes példányok elpusztítására – azaz trófeavadászatra – adnak lehetőséget, ráadásul laza felügyelet, ellenőrzés mellett. A tervezett számmal sem értenek egyet, indokolatlanul magasnak tartják. Szerintük a döntéshozók kizárólag a kilövésben látják a megoldást a medvekérdésre, ezért a kvóta bevezetése ebben a formában semmiképp nem szolgálja a nagyvadak védelmét, az ember–medve problémára sem jelent megoldást, illetve pár éven belül komoly gondokat okozhat az egész nagyvad-populációban, mivel éppen az erősebb, életképesebb egyedek drasztikus számcsökkenéséhez vezethet.
Szűklátókörűségre vallana teljesen elvetni, elutasítani mindazt, amit a szervezetek felsorolnak, hiszen nem az első eset lenne, hogy kormányzati döntés mögött valóban hibás megállapítások, következtetések húzódnak meg. Az sem feltétlenül példátlan, hogy egy adott kérdésben a különböző táborok a saját meglátásaikat, érdekeiket szeretnék érvényesíteni. Csakhogy a medvekérdés sajnos évek óta túljutott már azon a határon, hogy elvi vitákat folytassunk felőle, egymásra mutogassunk, válogatott vádakat vagdosva egymás fejéhez. Az egész ügy régen megérett már arra, hogy sürgősen mindenki számára megnyugtató megoldás szülessen. Ehhez viszont kompromisszumra lenne szükség a táborok között, amire az esély sajnos egyelőre igen halvány. Mert szépen hangzik az a javaslat, hogy a döntéshozók, a vadásztársaságok, valamint a zöldek közösen jussanak dűlőre, csak hát barikádokról, lövészárokból nehéz egyezségeket kötni.
Mindaddig, míg a felek energiájuk nagy részét arra pazarolják, hogy egymást hiteltelenítsék, szapulják, elképzeléseit, kezdeményezéseit szabotálják, az egész medvekérdés egy nagyjából felesleges tánc marad, melyben a lépésrend a már untig ismert egyet előre, kettőt hátra.
Borítókép: Nagy D. István