Most éppen Brüsszelbe utazott Marius Budăi munkaügyi miniszter, hogy a nyugdíjrendszer országos helyreállítási tervbe (PNRR) foglalt megreformálásáról egyeztessen az Európai Bizottság illetékeseivel. Sőt, erősítésként az európai beruházásokért és projektekért felelős miniszter, Marcel Boloş is a helyszínre érkezett. E brüsszeli landolást már napokkal ezelőtt meglebegtette Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártelnök is, de a témát szóba hozta Nicolae Ciucă kormányfő is, így olyan, mintha minden befolyásos politikus lázasan dolgozna ezen az ügyön.

Igaz, korábban még az a lehetőség is felmerült, akár még az eurómilliárdok is elúszhatnak, ha ez lenne az ára annak, hogy megőrizzék a különnyugdíjak rendszerét. Miként jól ismert, a különnyugdíjakra azért tekint felháborodottsággal keveredő keserűséggel a társadalom többsége, mert nem a befizetett nyugdíjjárulék alapján határoztak a magas juttatásokról, holott az idősek zöme e hozzájárulás alapján kapja meg kevéske illetményét. Mára ugyan a különnyugdíjak sérthetetlenségének elve kissé árnyaltabbá vált, de változatlanul ködös, miként kívánja ezt a kérdést rendezni a számos kihívás – kormányfőcsere, minisztériumok karcsúsítása, bejelentett tanügyi sztrájk – előtt álló kormánykoalíció.

Mintha Brüsszelben minden titkos zár kulcsát őriznék, s az óhajtottat, a nyugdíjak ládikójába illőt át is adnák a bukaresti vezetőknek, úgy emlegetik most az ottani eurobürokraták és az itteni kormányzók különnyugdíjas témakörű találkozóját. Röpködnek a hangzatos szavak is, még jó, hogy a munkaügyi miniszter visszafogottan nyilatkozik: „nem lehet már az első találkozóról válaszokkal távozni”.

Noha a különnyugdíjak törvénytervezetének elfogadása, mint maga a szociáldemokrata pártvezér is kidomborítja, az országos helyreállítási terv egyik „mérföldköve”, amin már rég túl kellett volna lépni, mégis, e pillanatban leginkább az valószínűsíthető, hogy e „mérföldkő” érintetlen marad. Nincs az a politikai többség ugyanis, amely eme összességében méltánytalan nyugdíjrendszeren változtatni akarna, illetve tudna. S ha még e kérdésben határozott és tettre kész is lenne a koalíció, az utolsó szó az alkotmánybíráké, akik a jogosultság okán jó eséllyel megváltoztathatatlanként tekintenek a különnyugdíjak értékére.

Minden más játék a nagy számokkal és a gondolatokkal. Hogy áprilisban az országos nyugdíjpénztár adatai szerint 10 269 személy kapott nem járulékalapú nyugdíjat – negyvenhéttel többen, mint márciusban –, ezek szigorú tények. Hogy ötezernél több érintett – bírák és ügyészek – átlagos juttatása 21 524 lej, miközben a járulékfizetők átlagnyugdíja 2000 lej körüli, szintén szigorú tények. És a nyugdíjpénztár nem tesz említést – mert nem hatásköre – a hadsereg és a belügyminisztérium (köztük volt szekusok) nyugdíjairól. És a pénzügyi szakértők azt is hiába ismételgetik, elfogadhatatlan, hogy némelyek ötven év körül már nyugdíjasok legyenek.

Az arányok és a számok sorolhatók, a végtelenségig, de egyelőre semmin sem változtatnak. Mégis, kíváncsian várjuk a legújabb brüsszeli, a romániai különnyugdíjak rendszerére vonatkozó észrevételeket, miközben az is szigorú tény, hogy ezt a kérdést senki nem oldja meg a hazai honatyák helyett.

Borítókép: Marius Budăi munkaügyi miniszter. Fotó: Facebook / Marius Constantin Budăi