Nem csupán azt tudjuk meg ez alkalommal, hogy a pedagógusi pálya azért nem vonzó, mert a kezdők munkabére megalázóan alacsony, hanem azt is, hogy többször is ígértek nekik nagyobb béreket, de egyszer sem adták meg; így jutottunk oda, hogy már 60 százalékos emeléssel lehetne csak utolérni a szakszervezetekkel megegyezett szintet, ami nyilvánvalóan lehetetlen feladat, amikor a költségvetési hiány máris jóval nagyobb a kelleténél. Kormányaink ugyanis úgy gazdálkodtak, hogy az Európai Unió egyik legszegényebb országaként az egyik legjobban fizetett adminisztrációval rendelkezünk, és az állami intézmények azután is két kézzel szórták a pénzt, hogy a miniszterelnök takarékosságra szólított fel, miközben az oktatásra fordított pénzt tekintve az utolsó helyért versengünk Bulgáriával.

Ez az egyensúlyvesztés, amit hosszú évek rossz gyakorlata okozott, nagyon meg is osztja az embereket: nem csupán a rosszabbul fizető magánszférában dolgozókat sikerült az „elkényeztetett” államiak ellen hangolni, hanem a közszférában is ordító egyenlőtlenségek vannak. Mert hiába van pár éve nagy csinnadrattával elfogadott egységes bértörvényünk, ha nem alkalmazzák, és például egy minisztériumi sofőr ma is többet keres egy tanárnál.

Most már a helyreállítási tervbe is belefoglalták az állami bérek rendezését, de valószínűleg ezt a vállalását sem fogja teljesíteni Románia, ahogy a különnyugdíjakat sem hajlandó törölni: teljes nemtörődömségre utal, hogy a tanügyi sztrájk bejelentésekor a kormánypártok a tisztségek újraosztásával voltak elfoglalva, még Ligia Deca oktatási miniszter is csak késve és semmitmondóan reagált, tárgyalásokat ígérve és a gyermekek felügyeletét kérve.

Annyi ugyanis elérte a politikai osztály ingerküszöbét, hogy a jövő héttől kilátásba helyezett teljes munkabeszüntetés a végzős diákok és családjaik mellett nehéz helyzetbe hozza a kisgyermekes szülőket is, hiszen egy olyan tanév végén jön, amelyet több vakáció és a közszférának mindig nagylelkűen osztogatott ráadás szabadnapok, vallási és egyéb ünnepek (egyesülések, húsvét, május elseje, pünkösd, gyermeknap), az iskola másként és az újonnan bevezetett zöld hét már amúgy is nagyon felszabdalt. Ez pedig nem használt az oktatásnak: nem javult sem a színvonal (például a funkcionális analfabetizmus és a korai iskolaelhagyás aránya), sem az iskola, a pedagógusok társadalmi megítélése. Jó lenne látni, hogy a szakszervezetek ezért is küzdenek, nem csupán a magasabb fizetésekért.

Persze nincs könnyű dolguk egy olyan kormánnyal, ahol a másolással szerzett tudományos címeket különféle jogi csűrcsavarásokkal védik meg, illetve egy olyan parlamenttel, amely a gyermekek közötti esélyegyenlőtlenséget növelő törvények elfogadására készül, de ezek a döntéshozók is a hazai iskolákba jártak. Igen, a pedagógusokat jobban meg kell fizetni, de jobban meg is kell válogatni...

Borítókép: Inquam Photos / Bogdan-Ioan Buda