A meghitt rendezvényt László Attila családja – felesége és négy gyermeke –, illetve a Székely Nemzeti Múzeum szervezte. Az intézmény képviseletében Boér Hunor ismertette az 54 éves korában elhunyt geológus életpályáját, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán is tanított. Megemlítette, hogy első tudományos dolgozatát a múzeum évkönyve közölte.

László Attila számára meghatározó volt Nagybánya kulturális környezete, sokszor mesélt a városról, és egy más korszakban valószínűleg képzőművészeti tanulmányokat folytatott volna, de a festészet iránti érdeklődése mindvégig megmaradt, geológusként is festett. Szakmáját az 1990 utáni változások közepette is elkötelezetten, alázattal művelte, doktori disszertációját 2000-ben védte meg Kolozsváron. 2001-től társszervezője a Szent György Napokon tartott ásványbörzéknek, szívügye volt a Persányi-hegység két geológiai védett területe, a holbáki és az alsórákosi, 2002-ben pedig egyedül állította össze A borvízek útja projekt földtani tanulmányát.

Székely Zsolt régész, nyugalmazott egyetemi tanár személyes emlékeiről beszélt, László Attila ugyanis unokaöccse volt, születésétől jól ismerte. A geológia felé is ő irányította, e szakmához társult a természet és a tájak szeretete, szép kutatógeológusi pálya kerekedett ki, és nagy veszteség számunkra, hogy eltávozott. A BBTE sepsiszentgyörgyi épületében egy termet neveztek el róla – tette hozzá.

Végül László Attila özvegye, László Margit beszélt férje szívügyéről, a festészetről, a nyolcvanas években főként a kiskászoni tájak ihlették, alkotásaiból egy kiállítást is rendeztek Kézdivásárhelyen.