Kovásznán, akárcsak a megye többi helységében, a legnépszerűbb és a hagyományok alapján legsikeresebb sportág a ma még

szunnyadó labdarúgás

— Megértem az embereket — kezdte mondandóját Domaházi János —, amikor a labdarúgás után sóvárognak. Ennek a sportágnak gazdag hagyománya van, és jó eredményei is. Viszont nem a Kárpátok Sportegyesület vétke, hogy stadion nélkül maradt, s vele együtt a város is, hogy megszűnt labdarúgócsapata, labdarúgói pedig szétszéledtek a megyében, majd megkezdődött az önkormányzat vergődése a stadion visszaszerzéséért. E vergődés első sikerét 2008-ban Zsuffa Levente polgármester idejében jegyezte, amikor sikerült megvennie és telekkönyveztetnie a focipályát. Az új polgármester, Lőrincz Zsigmond már az ősz folyamán újra életre akarta hívni a Kárpátok labdarúgócsapatát. S hogy ez mégis elmaradt, az annak tudható be, hogy kényszerpihenője alatt kimondhatatlanul siralmas helyzetbe került a sportbázis. Csak a kapuk, a játékteret övező vaskerítés és a lelátó vasváza vészelte át úgy-ahogy az idő múlását. Akkor úgy döntöttünk, előbb pontra tesszük a bázist, tehát megpróbáltuk pályázat útján kiharcolni a munkálatokhoz szükséges pénzalapot. Nem sikerült pályázatot nyernünk, minden bizonnyal, mert késve nyújtottuk be... Aztán kiderült, hogy a nagy pálya melletti terület, melyen az edzőpálya, na meg az öltöző fekszik, nem a tanácsé, az egy más magánterület, azt is meg kell venni. A tulajdonos borsos árat kér. Ha nem teremtjük meg rá a pénzt, s nem vesszük meg, nem lesz, hová öltözőt építenünk, a régi öltöző pedig használhatatlan állapotba jutott...

— Van rá fedezet?

— Az önkormányzat költségvetése erre nincs felkészülve, tehát újra meg kell próbálni a pályázatot, és sürgősen. Ha idejében pályázunk, nem hiszem, hogy újra sikertelenek leszünk, hiszen a pályázatokat eldöntők is tisztában vannak azzal, hogy Kovászna fürdőváros, s mint ilyen, rangjához méltó sportpályára jogosult. Fürdővendégek jönnek, a férfiak szívesen kilátogatnának vasárnaponként a meccsekre, hogy együtt a kovásznaiakkal élvezzék a játék szépségét, izgalmait. Aztán van még egy figyelemre méltó tényező: sok, nagyon sok felsőbb osztályú labdarúgócsapat járt Kovásznára edzőtáborozni, amikor volt stadion. Elmaradoztak. De ha újraépül a sportbázis, biztosan megjelennek, s ez nagyobb turisztikai forgalmat, több pénzt ígér a szállodáknak.

— Közügy tehát a városi stadion.

— De mennyire. Ezért is kérem az önkormányzatot, a polgármesteri hivatalt, hogy minél előbb vitelezze ki az újraépítés tervét, nyújtsa be a pályázatot; a szállodákat, a tehetős vállalkozókat, hogy a maguk rendjén és módján álljanak az ügy mellé, támogassák a kivitelezést. Hagyjunk fel a felesleges vitákkal, mert csak megértéssel, jó együttműködéssel lehet célt érni. Álljunk valamennyien egy emberként Lőrincz Zsigmond polgármester és Tiess János alpolgármester mellé, hogy ez irányú fáradozásuk ne maradjon hiábavaló.

— Az összefogásra buzdító szavai mögül kiérződik egyféle széthúzás...

— Mi tagadás, nem vagyunk valamennyien sport-, ezen belül futballbarátok. Akadnak közöttünk olyanok is, akik szívesen megszüntetnék a Kárpátok Sportegyesületet. Ez sokunknak fáj, de különösen nekem, hiszen az egyesület legnehezebb korszakában lettem elnöke, amikor elvették a stadiont, s egyszerűen csapat nélkül maradt a város. Ugye, megért engem, amikor azt mondom, hogy addig nem lesz nyugtom, míg egyenesbe nem kerül a stadion ügye, míg meg nem vesszük a pálya melletti területet, s nem építünk egy korszerű, Kovásznát minden szempontból megillető stadiont, míg nem hívjuk újra életre a város labdarúgósportját.

— A tanácson kívül még kik támogathatnák az ügy kivitelezését? Kik lehetnének potenciális támogatók?

— Mindenekelőtt a Pepsi cég, amely kovásznai székhellyel mindenkit támogat ebben az országban, csak éppen a székhely, Kovászna sportéletét nem. Aztán ott vannak a szállodák. Mondtam már, amíg volt stadionunk, sok csapat jött ide edzőtáborozni, tehát a szállodák érdeke, hogy ezeket a csapatokat visszacsalogassuk.

— Magánvállalkozók?

— Igazán tehetős, Verestóyhoz, Kurkóhoz hasonló nagy vállalkozó itt nincs. Sajnos... Na de nem adom fel a reményt. Mindent elkövetek annak érdekében, hogy sikerüljön meggyőznöm a lehetséges támogatókat, természetesen, a polgármesteri hivatal, az önkormányzat segítségével. A pálya visszaszerzése fellobbantotta a remény tüzét, lángját. Nekünk kell vigyáznunk, hogy ez a láng ne aludjon ki, ne hagyja kihűlni a sok száz sportbarát szívéből, lelkéből a remény melegét.

Domaházi János, túl a Kárpátok Sportegyesület elnöki tisztségén, még felvállalt egy másik, igencsak szép és nemes feladatot,

az autósport

meghonosítását, népszerűsítését Kovásznán.

— Tekintettel arra, hogy Kovásznán elhalványult a sportélet — így Domaházi János —, stagnálnak a hagyományos sportok (kézilabda, futball, teke, asztalitenisz...), mindent elkövettünk, hogy meghonosítsuk az autósportot. Főleg az utóbbi öt esztendőben sikerült is felhoznunk egy eléggé figyelemre méltó szintre.

— 2008-ban például milyen versenyeket szerveztek itt, Kovásznán?

— Kezdem a legrangosabbal, a Barcasági Rali kovásznai szakaszával, hiszen ez az országos bajnokság része volt, aztán folytatom az országos bajnoksági teszttel, a terepjárók off-road versenyével, a Kovásznai Napok gyorsulási vetélkedőjével, a Secuiana Ralival, a Hóralival.

— Verseny volt, versenyző van-e Kovásznán?

— Egyelőre kettő: Németh Sándor és Augustin Sasu.

— A Barcasági Ralin itt voltak a szakma hatalmasai. Milyen véleménnyel távoztak?

— Megelégedéssel nyugtázták az itt látottakat, tapasztaltakat, egyöntetű véleményként fogalmazták meg, hogy ez a pálya a hegyi versenyek terén legjobb az országban. Azt ígérték, hogy nemzetközi versenyt hoznak erre a pályára.

— Úgy tudom, már a 2008-as Barcasági Ralin is volt néhány külföldi nagymenő.

— Így van, itt volt a finn, az olasz, a magyar bajnok, és ők is elégedettségüknek adtak hangot. A ralin egyébként 64 kocsi rajtolt, ennyi autó egy ralin még nem gördült ki romániai pályára.

— Maradjunk még a Barcasági Ralinál. Kik szervezték?

— A Román Autóklub, a brassói Blick Auto és Autorally, a szentgyörgyi Auto Crono, személyesen Simon Árpád és Kovászna városa. A „vendégrendezők" egyébként megígértek minden támogatást a 2009-es rendezvényekre, de hangsúlyozták, hogy mind a városi, mind a megyei önkormányzat — tanács, ha így jobb — hatékony támogatását is elvárják.

— Az utolsó kérdés: mit vár Domaházi János egyesületi elnök, független önkormányzati képviselő és autósport-szervező a 2009-es sportévtől?

— Mint a Kárpátok SE elnöke és az autósport kovásznai főszervezője merem hinni, hogy 2009 a fellendülés első esztendeje lesz mind a labdarúgásban, mind az autósportban. Tisztelettel kérem a futballbarátok megértését, az autósport kedvelőinek türelmét, beleegyezését, mivel ez a sport hangosabb, veszélyesebb, mint a többi. Azt hiszem, nem csak a magam, hanem az önkormányzat nevében is mondhatom, minden vágyunk, hogy Kovászna város sportja minél előbb talpra álljon a helyi lakosok és a fürdővendégek, ide látogató turisták nagy-nagy örömére. Adja Isten, hogy így legyen, már csak azért is, hogy mint egykor kárt szenvedett egyesületi elnök, bármikor tudjak szembenézni a kovásznai emberekkel. Egyet azért ne feledjünk el: A jövőben, tehát 2009-ben a ki mit tesz fog dönteni.

Meglepett, hogy Domaházi János, ez a csupa szív sportember nem tagja az önkormányzat sportért felelős bizottságának. Nagyon meglepett... Domaházi ezen a meglepetésen már túl van, s változatlanul azért ügyködik, hogy városa, Kovászna sportélete visszakapja régi fényét, rangját. Nem egyedüli hős akar lenni, az összefogásra, az együttműködésre hívja a kovásznaiakat. Kívánjuk, hogy siker kísérje igyekezetét.