Farkas Réka
Szemünk, lelkünk örvendezhet a tavaszi piac láttán. Színes zöldség- és gyümölcskavalkád fogad, és ha pénztárcánk is engedi, feltankolhatunk immár ízes paradicsomból, kívánatos, frissnek tűnő uborkából, paprikából, van retek minden méretben, zöldhagyma, spenót, saláta, megjelent az új murok, petrezselyem, s kapni már epret, barackot is. Itt vannak a tavasz, a nyár színei, ízei, feltölthetjük végre a tél során megcsappant vitaminkészletünket – gondolhatjuk. S keressük a hazait, még akkor is, ha tudjuk, hogy csak üvegházban, fóliasátorban érhetett be ily korán a nyári zöldség, gyümölcs, hisszük, jobb, egészségesebb, mint a távoli országokból hozott termény. Csakhogy, mint kiderült, tévedésünk hatalmas lehet.
Mérgező vegyszerekkel kezelt paradicsomot találtak Buzău megyében, robbant a hír május elején. Kiderült, ügyeskedő termelők – hogy gyorsítsák a paradicsom érését – Törökországból származó vegyi anyaggal permetezték azt, a vegyszer pedig a megengedettnél nagyobb koncentrációban van jelen a tetszetős termékben, amit így, még a szezon előtt jóval borsosabb áron lehet értékesíteni. Aztán a vizsgálatokból azt is megtudhattuk, még nagyobb a baj az uborkával, amely egyenesen mérgező, a paradicsom káros anyagokat tartalmazott, de legalább fogyasztható. Legyinthetnénk, elszigetelt esetek ezek, csakhogy az utólagos újságírói nyomozások kiderítették, széles körben elterjedt gyakorlatról van szó. Jóformán nem létezik ellenőrzés, a Digi24 szerint tavaly országosan alig kétezer vizsgálatot végzett a növényvédelmi szakhatóság, így fogalmunk sem lehet, ki, milyen szerrel védi, serkenti érésre portékáját, mit tartalmaz az, ami asztalunkra kerül. Nem biztonságos a nagybani lerakatokban forgalmazott áru, de a kistermelőnél kapható sem, hacsak nem ismerjük jól és nem tudjuk biztosan, hogy ügyeskedés nélkül, tisztességesen gazdálkodik. És, mint kiderült, nem szavatol semmit az sem, ha drágább bioterméket vásárolunk, ellenőrzés híján abban is lehet bármi, jobban vagy kevésbé mérgező.
Újabb állami intézményről derült ki, hogy látszat csupán a működése. Hiába bízunk a szigorú uniós szabályozásban, hiába vannak ellenőrző szervek, ha nem végzik a dolgukat. A zöldségpiacokra kerülő árut senki nem vizsgálja, senki nem kéri számon a termelőktől, hogy milyen vegyszerekkel kezelik terményüket, betartják-e az előírásokat, még szúrópróbaszerű ellenőrzések sincsenek. És azt is megtudhattuk, hogy biztonságosabbak az eddig megvetett, nagyáruházak által kínált zöldségek, gyümölcsök... Tömegáru, de azok vegyszertartalmát legalább ellenőrzik.
Pedig nem lenne oly ördöngös felülvizsgálni, mi kerül a piaci pultokra. Sepsiszentgyörgyön például láthatjuk, ilyenkor tavasszal szinte minden árus a brassói nagybani piacról szerzi be terményeit. Ugyanaz a paradicsom, paprika, uborka, eper, barack található minden asztalnál, sőt, a kisebb üzletekben is, áruk az eladó haszonrésének függvényében változik. Ellenőrizte valaki, honnan származik, tartalmaz-e méreganyagot? Valószínűleg senki.
A miniszter, a szaktárca, a szakhatóság próbálja nyugtatni a kedélyeket, igyekeznek meggyőzni, hogy néhány nagyobb haszonra áhítozó gazember miatt ne forduljunk el a hazai termelőktől. Csakhogy hozzáállásuk cseppet sem megnyugtató. Amíg nem dolgoznak ki egy olyan ellenőrző láncot, amely biztosan szavatolni tudja, hogy az asztalunkra kerülő zöldség, gyümölcs értékes tápanyagokat, vitamint és nem mérget tartalmaz, addig csak a jó szerencsénkben bízhatunk, vagy nekiláthatunk a kertészkedésnek – már akinek van erre lehetősége, ereje, energiája –, hogy magunk termeljük meg mindennapi betevőnket.
Borítókép: Albert Levente
