Napok óta tart az általános sztrájk a tanügyben, a tárgyalásnak, egyeztetésnek nevezett, egyre inkább pótcselekvésnek ható maszatolás, a kormány ajánlata és a szakszervezetek követelései között még mindig fényévnyi a távolság, utóbbiak újra utcára készülnek, senki sem látja még a végét az egésznek, egyszóval komoly a baj, a politikum mégis valahogy fontosabbnak tartja, hogy mihamarabb megejtsék a kormánycserét. Utóbbit ráadásul úgy, hogy pár napja még arról szólt a fáma, hogy mégiscsak odébb kéne tolni a fazék körüli helyek újraosztását, és a nép, az ország égető problémáival foglalkozni. Az oktatás mellett ugyanis van még pár apróság, így a különleges nyugdíjak továbbra is ködös kérdése, az egészségügy irányából érkező aggasztó jelzések (a sztrájk réme onnan is integet), és nem utolsósorban az államháztartás nem túl fényes állapota.

Kétségtelenül jól hangzott, hogy mégiscsak a felsoroltakkal kellene bajlódni, nagy kár, hogy igen hamar hitelét is veszítette a bejelentés. Pár nap kellett csupán, hogy kiderüljön: a derék politikusok valahogy azt még lenyelik, ha sürgősen nem lesz meg a teljes kormánycsere, ám arról már nem igazán mondanának le, hogy a nemzetközi gyermeknap tájékán a szociáldemokraták vezérét, Marcel Ciolacut mégiscsak felkenjék miniszterelnöknek, és az új kormány új szerkezetét is leszögeznék, még ha nem is osztottak el minden bársonyszéket. Ám a jelek szerint ezekből nem igazán engednének, és úgy tűnik már el is indultak az úton, lásd Nicolae Ciucă regnáló kormányfő pénteken esedékes távozását is bejelentette, Klaus Iohannis államfő pedig jelezte: nagyon értékelné, ha Ciolacu június elsejével a megüresedett helyet ügyesen elfoglalná.

Mit számít, hogy forrong az ország, folyamatosan nő az elégedetlenség a megoldatlan és még középtávon is a nehezen rendezhető problémák halmaza csak növekszik, a legégetőbb gond mégiscsak, hogy a Cézár (ez esetben a PSD) megkapja, ami neki jár. És ismét csak semmi sem elég drága. Mit számít, hogy ügyvezető kormány lesz egy ideig, melynek jogkörei jócskán korlátozottak, így a társadalmi viharokat a jelenleginél is félszegebben képes majd kezelni, amint az is apróság, hogy még távolról sem tiszta, hogy az új kormány mikor is állhat fel, és hogyan is fog mutatni, és képes lesz-e a már most a küszöbön álló gondokkal érdemben kezdeni bármit is? Az első a húsosfazék, avagy a konc, és hogy biztos legyen: mindenki a közelében marad.

Szánalmas, de mint oly sok alkalommal, most sem marad más, mint megállapítani: nincs új a nap alatt, színezettől függetlenül a román politikum csak egy utat ismer, mely kisstílűséggel, mérhetetlen hataloméhséggel, és arroganciával van kikövezve. Nekünk pedig marad a csodavárás.

Borítókép: Facebook / Marcel Ciolacu