A kormányváltás elmaradása miatt egyértelműen a pedagógusok a hibásak. Ha egy évig sztrájkolnak, akkor egy évig marad ez a jó kormány, mely oly kitűnően tevékenykedett, hogy kár is lenne változtatni raja. Ez kiderült azon a közös sajtótájékoztatón, amelyet múlt pénteken tartottak egymás nyakába borulva, magukat és egymást igen-igen dicsérve. A kormányon levő pártok vezérei belátták, hogy egyelőre jobb lesz együtt maradni és együtt tolni (mint egymással kitolni) az ország szekerét a meglehetősen göröngyös úton, amelyen döcögünk. Mert – ugyebár – ők a felelősek az ország sorsáért. Volt ugyan egy egyezség a kormányfőcseréről, de köztudott, hogy nálunk sem az adott szó, sem az írásos egyezség soha nem érvényes.

A miniszterelnök, Nicolae Ciucă a sajtótájékoztatón elmesélte, hogy amióta kézbe vette a kormányrudat (és akkor is olyan zavaros idők voltak, mint most), politikai stabilitást biztosítottak, kezelni tudták az energiaválságot és az ukrajnai konfliktus okozta inflációt. Mindezt szerinte úgy oldották meg (állítólag), hogy a lakosság ne érezze e negatív hatások következményeit.

Ha ez nem így van, akkor az állampolgár érzéki csalódással küzd, esetleg rosszul lát, nézve az árakat, vagy ha kézhez kap egy villany-, gáz- vagy közköltségszámlát, és menjen szemorvoshoz, vagy vessen magára (keresztet), mert sokat fogyasztott. Ha nem hiszi, hogy milyen jól állunk, akkor vegye a fáradságot, és nézze meg, hogy harmadikok vagyunk a gazdasági növekedés terén Európában.

A kormányfő elmondta azt is, hogy át kellett volna adnia a miniszterelnöki megbízatását Marcel Ciolacunak, de mivel gondok vannak, nincs idő adni-venni a minisztériumokat, miniszteri és más tisztségeket, és ő nem futamodik meg a gondok elől, hanem viszi tovább a kormányfőség nehéz terhét. Kormányzótársaival együtt folytatják a tárgyalásokat a tanügyi szakszervezetekkel addig, amíg megoldást találnak. (Ha nem találnak találni, azért nem ők lesznek a hibásak.) Azt állítja, hogy most egy határozattal nem lehet megoldani a harminc év alatt felgyülemlett problémákat. (Pedig azt hittük, hogy nekünk harminc év óta mind olyan kormányaink voltak, amelyek állandóan megoldották azokat.)

Jövőnk a mi gyerekeink nevelésétől függ, mondta Ciucă. Ezért a tanügy elsőbbséget élvez. De nem lehet könnyen, fenekestül felborítani az állami költségvetést, mint egy autót. Ennek ellenére megoldják a pedagógusok problémáit is.

Lám, hogy rendezik a speciális nyugdíjak ügyét is, ami miatt némi pénzeket akar visszatartani az Európai Unió. Ezért a munkaügyi miniszter elment az Európai Bizottsággal tárgyalni, és az elveket tekintve (állítólag) pompásan meg is egyeztek, és fokozatosan megoldják, de ha jól saccolom, arra nem lesz elég még egy újabb harminc év sem.

Aztán jött a miniszterelnöki tisztség várományosa, Marcel Ciolacu, akinek már mintha nem lenne olyan sürgős belehuppanni a miniszterelnöki székbe. Most feláldozza magát, és nem ront ajtóstul a miniszterelnöki irodába, hanem vállalja azt, hogy közösen oldják meg a problémákat, mert ilyetén egy esetleges kudarcot is közösen ünnepelhetnek. És ő is elmondta, hogy a tanárok és a most éppen sztrájkolni készülő egészségügyiek képezik az egyes számú elsőséget. Majd miután megoldják a sztrájkokat, ismét belevetik magukat a kormányfőcserélésbe.

Iohannis is megnyilvánult a tanársztrájkkal kapcsolatban, és kilátszott belőle a tanár. Biztosan vissza akar menni a tanügybe, ahol a katedrája is megvan még, és attól fél, hogy belőle is lehet még kis fizetésű tanár, mert megmondta, hogy megérti a tanárok elégedetlenségeit.

Kelemen Hunor is a felelősségről beszélt. Elárulta, hogy civilben tűzoltók voltak, akik fél kézzel építkeztek és fél kézzel tüzet oltottak, mert „sok tűz volt”.

Addig is, amíg együtt van a kormány a régi formájában, nem azzal foglalkoznak a partnerei, hogy elvegyenek az RMDSZ-től fontos minisztériumokat vagy kirúgják őket a kormányból.

Borítókép: A kormánykoalíció pártvezetőinek pénteki sajtótájékoztatója. Fotó: Facebook / Guvernul României