Az azóta folyamatosan megjelenő antológia idei kiadásával – és a benne szereplő háromszéki szerzőkkel – a SepsiBook közönsége szombat délben ismerkedhetett meg.

A kötet szerkesztője, Lövétei Lázár László a szelekciót megindokolva elmondta, a szépirodalmat szélesebb körben értelmezve nem csupán verset, prózát, hanem esszét, tanulmányt is beválogatott az Erdélyi Szép Szó idei kiadásába, de belekerült a kortársak mellett egy Tamási Áron-szöveg is, amely ez idáig kötetben nem, csupán folyóiratban jelent meg 1945-ben.

A moderátorként is szereplő szerkesztő a szerzőket arról faggatta, miben látják létjogosultságát egy ilyen antológiának, kit képvisel és képes-e hiteles keresztmetszetet adni az erdélyi magyar irodalomról. Tamás Dénes az író és az olvasó szempontjából is válaszolva a kérdésre kifejtette, az antológia bizonyosság arra, hogy van erdélyi magyar irodalom, „ahol jegyeznek”, másfelől a manapság megjelenő irdatlan mennyiségű szöveg közepette csalinak is jó egy ilyen válogatás, hiszen azt fellapozva az olvasót elvezetheti egy általa addig ismeretlen alkotói műhelyhez. Voloncs Attila az antológiában még nem szereplő szerző pers­pektíváját villantotta fel: a válogatás fogódzó arra, hogy a kezdő szerző megtalálja az orientációs pontokat a kortárs irodalomban. Másrészt, tette hozzá, jó látni, „mennyire színesek vagyunk, mennyire sokféle hangunk van”.

Dimény H. Árpád az erdélyiséget emelte ki az antológia erényeként, kifejtve: „megérdemlünk egy saját kötetet”. Kali Ágnes szerint az antológia sokhangúsága ad egyféle olvasói szabadságot, ugyanakkor egy ilyen válogatás jó kiindulópont is lehet egy irodalmi vitára arról, bizonyos alkotókra melyek a jellemző szövegek. Lázár Kinga szintén a pályakezdő tájékozódási lehetőségeként értékelte a kötetet, hozzátéve, fontos az is, hogy a lokális, regionális jelleg hogyan jelenik meg a szerzők szövegeiben.

A kötetismertető a szerzők felolvasásával zárult.