Nem lehetséges-e mégis valami sajátos, eredeti módszerrel megoldani azt, ami másoknak kizárólag munkával, ráfordított anyagiakkal, pontos elképzelések mentén sikerült? Pedig még a recept is adott, hiszen jól ismertek azok a társadalmak, ahol élen járnak a tanításban, miként az is köztudott, hogy az oktatás mindenekelőtt rendszert jelent. Nem csupán pedagógust vagy diákot, nemcsak fizetést, tanórákat, hanem oktatási rendszert. Működőképes, eredményes rendszert, vagy ellenkező esetben gyengélkedőt, érdekek mentén összetákoltat, kuszát, kaotikusat.

Értelmes, jól kitalált és jól működő oktatási rendszer hiányában most forrong az ország. A pedagógusok béremelési követeléseit hetek, hónapok, évek óta nem vette figyelembe a kormány, így általános sztrájkjuk immár egy hete tart: tegnap Bukarest mellett több városban tüntettek – Sepsiszentgyörgyön is –, és egyelőre nehezen körvonalazódik, miként, milyen eredményekkel érhetne véget e megmozdulás. A szakszervezeti vezetők – vajon egy megbecsülést érdemlő szakmai közösséget e szakszervezeti vezetők tudnak a leghitelesebben képviselni? –, de maguk az utcákon vonulók sem engednek, s nem enged a kormány sem, javaslatait a tiltakozók sorozatosan lesöprik az asztalról.

Nicolae Ciucă miniszterelnök a tegnapi tárgyaláson erre az évre a pedagógusoknak két részletben 4000 lejes többletjuttatást ígért, illetve azt is jelezte, jövő januártól az új bértörvény szerint a kezdő tanárok fizetése már elérné a 4000 lejes nettó értéket, erről az érdekvédelmiek jogszabályban rögzített memorandumot kérnek. De ajánlatát a szakszervezetek továbbra sem fogadták el, következetesen – és nem alaptalanul – bizalmatlanok, így a tiltakozók a Cotroceni-palotába indultak, remélve, hogy találkozásuk az államfővel valamiféle áttörést hozhat.

Klaus Iohannis fogadta is a szakszervezeti vezetőket, nagy dolgot nem ígért, arra vállalkozott, segít, hogy a felek között létrejöjjön egy politikai egyezség. Ez egyelőre semmi konkrétumot nem jelent, a sztrájk szerdán is folytatódik, a szakszervezeti vezetők nem sok változást sejtetve azt mondják, majd a tagság dönt a következő lépésekről. Mintha nekik semmilyen felelősségük nem lenne, úgy hárítanak a háttérben lévő, joggal elégedetlen tagságra. Megbeszélik, mondják, aztán meg amúgy is következne egy újabb, megérdemelt pünkösdi vakációcska.

A megszólaló tiltakozók közül számosan újra megfogalmazzák: fizetéseikből nem lehet megélni, vidéken sem, hát még kezdő tanárként a fővárosban, s küzdelmük nem csak a pénzről szól, a méltóságukért is kiállnak. Érveik, szempontjaik érthetőek, csak hát azt is érdemes tudatosítani, hogy az oktatási rendszer valós reformjának a béremelés szükséges, de nem elégséges feltétele. Ám a valós reform e pillanatban vágyálom, most kompromisszumkészség sincs, az egyedüli bizonyosság pedig az, hogy bizonytalanná vált a tanév vége, a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek számára a vizsgák kimenetele. És minél jobban elhúzódik a tanügyi sztrájk, annál megosztottabbá válik a társadalom: a szülők, de a diákok egy része egyre kevésbé lelkesedik majd e kényszerszünetért. Elégedetlenek ők is, ráadásul a járványidő alaposan elbizonytalanított diákot és pedagógust egyaránt, s bizony e régi veszteség még sztrájk nélkül is nehezen vagy egyáltalán nem pótolható...

Borítókép: Klaus Iohannis a tanügyi szakszervezetek vezetőivel tárgyal. Fotó: presidency.ro