Nagy D. István
A számok nem hazudnak – tartja a mondás, mely ráadásul mindig igaznak bizonyul, akkor is, ha egyesek igen sok energiát fordítanak arra, hogy különböző machinációkkal megpróbálják cáfolni. Kies országunk vezetése is gyakran élen jár utóbbi tevékenységben, ám előbb vagy utóbb menetrendszerűen bele is szaladnak az említett mondás igazságtartalmába, vagy éppen annak testvérváltozatába, azaz hogy a tények makacs dolgok.
A legfrissebb ilyen gyöngyszemet kedden fedezhette fel a közvélemény: miközben a kormány másfél éve a nehéz helyzet ellenére elért kiemelkedő gazdasági eredményeket szajkózza, kiderült, hogy ez év eleje óta kilencmilliárd lejes lyukat sikerült ütni az állami költségvetésen a gyenge adóbehajtás miatt. És itt még nincs vége, ugyanis ehhez hozzájöhet még további közel 12 milliárd, lévén, hogy az országos adóhivatal elszámolta magát a becsült bevételek terén, így várhatóan ez a pénz nem fog befolyni az államkasszába, mivel nem lesz, aki befizesse.
El is kezdődött azon nyomban a bűnbakok keresése, egymás után hullnak a fejek, az országos adóhivatal vezetője után – aki legalább magától állt fel a bársonyszékből – a vámhivatal és az Ásványkincsek Országos Ügynökségének vezérei is vehették a kalapjukat, utóbbiak a kormányfő „felkérésére”. A takarítással egyetemben megszületett a kemény ítélet: a nem megfelelően működő és teljesítő állami intézmények a ludasok a helyzetért.
A legvehemensebb Nicolae Ciucă miniszterelnök volt, kijelentve: sürgősen hatékonyabb állami intézményekre van szükség, ha a kormány által elért gazdasági fejlődést fenn akarják tartani. Minden elismerésünk a kormányfőnek, legalább elismerte, hogy az államapparátus háza táján komolyak a bajok – nagy kár, hogy ezzel semmi újat nem mondott, ráadásul az egész a nesze semmi, fogd meg jól nyilatkozatok unalomig ismert tárházát gazdagítja. Nicolae Ciucă ugyanis nem az első, aki ilyen kijelentéseket tesz, az eredmény pedig nagy valószínűséggel ismét csak az, hogy marad minden a régiben.
A saját intézményeik szapulásán túl, a kormányfőnek a dübörgő gazdaságra vonatkozó kijelentései is megérnek egy misét. Talán nem is érezte át, mekkora igazságot mondott azzal, miszerint ideje, hogy az emberek is érezzék az általuk (azaz a liberálisok vezette kormány által) elért gazdasági növekedést, másként szólva, a szerintük irigylésre méltó országirányításuk gyümölcseit végre a polgárok is élvezhessék. Nos, az a helyzet, hogy sajnos, érezzük, sőt, egy ideje bőven ízleljük e kivételes gyümölcsöket: sztrájkhullám, növekvő társadalmi elégedetlenség, kétszámjegyű infláció, folyamatos drágulás, állandósuló létbizonytalanság. Egyszóval dübörgünk, csak közben rothadt gyümölcsöket rágcsálva lassan teljesen lerongyosodunk, és velünk együtt az állam is.
A teljes képhez ugyanis az is hozzátartozik, hogy az államkasszában tátongó lyukak oka nemcsak az intézményi alulteljesítés, rossz számítások, hanem a távolról sem rózsás gazdasági helyzet. Ahhoz pedig nem kell különösebben képzettnek lenni, hogy tudjuk: az egyre laposabb zsákból képtelenség sokat markolni.
Borítókép: Nicolae Ionel Ciucă. Inquam Photos / Octav Ganea
