Hat megye több mint ezerkétszáz néptáncosa jelent meg szombaton Kézdiszentléleken, ahol 17. alkalommal szervezték meg a Perkő Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttesek Találkozóját. A nagyközség fölötti szent hegyen rég nem látott tömeg gyűlt össze, jelezve, hogy igény van az ilyen rendezvényekre.
A rendezvény „bemelegítőjeként” a Cimborák Bábszínház az 1×1 királyfi zenés mesejátékát adta elő a szabadtéri színpadon, amely előtt a gyepszőnyeg is egyben volt, így kijelenthető: jó döntés volt hétköznapokra lezárni a hegyre vezető utat, a terepmotorosok azóta nem rongálták meg a nyerget. Most viszont rengeteg autó jelent meg, sokan parkoltak a Kiskászon felé vezető út mentén is.
A bábszínházat követően Balogh Tibor házigazda polgármester köszöntötte a jelenlévőket. „A néptánc, a népzene a szavak nélküli művészet világa, ahol mindenki szíve közösen dobban a ritmusra. Megtanít tisztelni a létrehozást, megtanít tisztelni az emlékezést, visszaadja az ünnep örömét és szépségét. Minden adandó alkalommal hangsúlyoznunk kell a hagyományőrzés fontosságát, tudnunk kell a hegyek fák, völgyek, vizek nevét és őriznünk kell a népzenét és a néptáncot is” – mondotta az elöljáró.
A fő szervező Kovásznai Megyei Művelődési Központ vezetője, Imreh István – aki Kovászna Megye Tanácsával és Kézdiszentlélek Polgármesteri Hivatalával partnerségben hozta idén is tető alá a rendezvényt – kifejtette: hat megyéből (Bákó, Brassó, Fehér, Hargita, Kovászna és Maros) 47 tánccsoport érkezett a Perkőre, így méltán lehet mondani, hogy szombaton Kézdiszentléleken volt, ha nem is egész, de fél Erdély szeme. Külön köszöntötte a csángóföldieket, emlékeztetve: régen a néptáncnak helye és ideje volt.
„Szertartásos, ritka ünnepi alkalmak, amikor a táncos az egész közösség előtt mutatta be akkori hangulata szerint saját figuráival örömét és bánatát, majdhogynem anyanyelvi szinten beszélte ezt, kétszer nem volt egyforma egy tánc, mindig az éppen aktuális hangulatot fejezte ki a mozgásával. Sőt, minden táncosnak egy idő után saját figurája lett és a gyerekek akár a családban és később az ilyen alkalmakkor ellesték ezeket, aztán vagy elvonulva vagy maguk között szép lassan kicsiszolták míglen abba a korba értek, hogy tudták a János és Józsi bácsiét is, a falu összes nagy táncosának a figuráit. Felcseperedtek abba a korba, hogy erről a tudásról bizonyságot kellett adni, és az egész falu előtt vizsgáztak. Ma nagyon ritkák az ilyen alkalmak, a népi ünnepkörök, sajnos sok családban nem tudnak a szülők sem táncolni, nemhogy anyanyelvi szinten tanítsák. De hál’ Istennek ezt a hiányt betöltötték a néptáncegyüttesek” – mutatott rá a kulturális központ vezetője arra, hogy miért is fontos, hogy léteznek azok, miért fontos a jövőben nagykorúvá váló fesztivál, ahol nem csak a táncon, hanem a barátságokon is hangsúly van. „Ezen a találkozón saját hangjukra találnak a gyerekek” – tette hozzá, majd köszönetet mondott Jánosi Józsefnek, Virág Endrének és Balogh Tibornak, hogy minden évben partnerei a rendezvénynek.
A beszédek sorát Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános zárta, kinek áldása után kezdetét vette a rendezvény, színpadra lépett a gyimesi Vaszi Levente népdalénekes, aki két dalt énekelt, majd elsőként a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes ropta a táncot. Ezt követően sorra léptek fel a táncegyüttesek, akiknek sorát a kézdivásárhelyi Laboda és Táncoló Udvartér baráti társaság tánca zárta.
A helyszínen kirakodóvásár is volt, szalmakalaptól könyvekig, cukorvattától szuvenírekig mindent lehetett kapni, ezen kívül a szervezők különböző népi játékokat, kézműves-tevékenységeket is biztosítottak a gyerekek számára, a felnőttek pedig a sörsátrak alatt hűsölhettek. A találkozó este Kásler Magdi és az Üver zenekar közös koncertjével, majd táncházzal ért véget.
