Az elnöki rongyrázás akkora felháborodást okozott, hogy az államfői hivatal közleményben magyarázkodott. Mint írják, a drága nyakék és gyűrű viselésével egy román művész alkotásait kívánta az „Első Hölgy” népszerűsíteni, és már vissza is adta azokat. Ezzel a botrány látszólag lecsengett, csakhogy itt többről van szó néhány drágakőnél.

Az 1989 utáni Romániában az elnökfeleségek jórészt láthatatlanok voltak, és erre megvolt a jó okuk: Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor minden lében kanál élettársa, Elena annyira lejáratta ezt a szerepet – ami az ő esetében nem volt formális vagy tiszteletbeli, nagyon is valóságos hatalommal rendelkezett az országvezetésben –, hogy senki nem kívánt a nyomdokaiba lépni. Ion Iliescu és Emil Constantinescu feleségeit senki nem ismerné fel az utcán, és a Klaus Iohannisnál sokkal bárdolatlanabb modorú Traian Băsescu neje is rendkívül ritkán és diszkréten jelent meg hivatalos alkalmakkor; ezeket is igyekezett ugyanannyi jótékonysági fellépéssel ellensúlyozni. Carmen Iohannis azonban rögtön a férje első megválasztása után feltűnt az elnök oldalán, s habár a politikába látszólag nem ártotta bele magát, sok külföldi útjára elkísérte férjét. Tisztsége, megbízatása ugyan nincs, de mivel sokan figyeltek rá, felléphetett volna valamely nemes ügy zászlóvivőjeként: akár szakemberi minőségében, az oktatási körülmények javítása vagy a kiszoruló gyermekek érdekében, akár természetbarátként, például egy veszélyeztetett virág védelmében (ha már elfogadta, hogy orchideát nevezzenek el róla Szingapúrban), akár egy falusi nőegylet támogatójaként. Nem várta el senki tőle, hogy az amerikai vagy francia elnökfeleségekhez hasonló kaliberű munkát végezzen, de valahogy azért jelezhette volna, hogy fontos neki is az országa, az itt élő emberek sorsa. Már csak azért is, mert nem a saját zsebéből, hanem közpénzből utazott szerte a világban, az egyiptomi piramisokhoz, a távol-keleti és a dél-amerikai körutakra is. Luxusrepülőgépét, szállását-ellátását, a kísérő és őt is kiszolgáló, védő személyzetet is az adózó, sokszor nyomorgó román állampolgárok fizették, akiket a Iohannis házaspár már nem is leplezett megvetéssel kezel.

Az ékszerbotrány már csak hab volt a tortán. A krémet az adta, hogy az adóbevallása szerint havi 3440 lejes munkabérért dolgozó, ám férjével együtt hat házat bíró középiskolai angoltanárnő nem vállalt közösséget a kollégáival sem, hanem a sztrájk egyik legfeszültebb pillanatában kihajtotta néhány diákját a Iohannis társaságában Nagyszebenbe látogató német államfő fogadására. És a jelek szerint csak az újságírók zavarták azon a szép májusi napon, amikor a keresztényszigeti gyermekek a csodálatos világról énekeltek a fizikatanárból lett államfőnek. Jobban jártunk volna mind, ha ennyi év alatt az elnökfeleség nem csupán a ruházatával akar tündökölni, mert sajnos rajta, az ilyen pedagógusokon is áll a jövőnk. Vagy inkább bukik.

Borítókép: Presidency.ro