– Az újonc Kecskeméti TE remek idényt tudhat maga mögött, hiszen a második helyen végzett a magyar bajnokságban. A legjobb védekezéssel büszkélkedhetnek, ugyanis 33 mérkőzésen 32 gólt kaptak. Ez volt a sikerük kulcsa?
– Ennek a szép eredménynek több kulcsa volt. Bár nagyon sokszor védekező csapatnak neveztek, úgy gondolom, hogy támadásban sem tétlenkedtünk, a bajnokságban 48 találatot jegyeztünk, ami a negyedik legtöbb. A legkevesebb gólt kaptuk, viszont még kiemelendő, hogy hatszor szenvedtünk vereséget az idényben, ami a legkevesebb a mezőnyben. A vezetőség és a tulajdonos szenzációs, a kiszolgáló személyzettől kezdve a szakmai stábon át egészen a játékosokig mindenki azért dolgozott, hogy sikerekesek lehessünk.

– A második hely azt jelenti, hogy júliusban Konferencia Liga-selejtezőben lesznek érdekeltek. Gondolták volna 2021 nyarán, amikor elkezdődött a másodosztályú bajnokság, hogy két évvel később már az egyik európai kupasorozatban lesznek érdekeltek?
– A kollégámmal mindig nyerni akarunk, viszont két évvel ezelőtt nem gondoltuk, hogy idén nyáron már selejtezhetünk az egyik európai kupasorozatban. Soha nem elégszünk meg azzal, amink van, mindig többek szeretnénk lenni, és ennek érdekében kialakítottunk egy rendszert, amelyet az általunk elképzelt játékosprofilokba próbálunk belecsepegtetni. Nem hittük, hogy erre a szintre ilyen gyorsan eljuthatunk, abban bíztunk, kemény munkával meghatározó csapat lehetünk a magyar bajnokságban.

– Nem kis teljesítmény, hogy a 2022–2023. évi idényben kétszer legyőzték a Ferencváros együttesét, valamint egyszer döntetlent játszottak. Mit jelentettek önök számára ezek az eredmények?
– A Ferencváros az imádott klubom, pályafutásom közel kétharmadát náluk töltöttem utánpótlásedzőként, azonban ellenfélként arra törekszem, hogy az aktuális csapatommal sportszerű keretek között legyőzzem. Ezek a sikerek önbizalmat és megerősítést adtak abbéli munkánkban és elképzeléseinkben, hogy jó úton járunk, hitet meríthettünk a nehezebb napokra. A Ferencváros toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, meggyőződésem, hogy a legjobb játékoskerettel rendelkezik. Nekünk óriási fegyvertény volt, hogy a lehetséges kilenc pontból hetet sikerült megszerezni tőlük. Továbbra is az a célunk, hogy a riválisokkal szemben győztesként hagyjuk el a pályát minden körülmények között. Reális értékítéletünk van, tudjuk, hol a helyünk és hová tartunk, szeretnénk a határokat tovább feszegetni.

– A nemrég véget ért idényben a játékoskeret többnyire magyarokból állt, mindössze egy külföldi labdarúgót foglalkoztattak. Tudatos döntés volt, vagy a költségvetés is közrejátszott ebben?
– Előre tudtuk a lehetőségeinket, így az általunk elképzelt játékrendszerbe olyan labdarúgókat választottunk, akikben hittük, hogy megtalálják önmagukat, és a korábbi sikertelenségeikből merítve több erőt mozgósítanak. Nem véletlen, hogy ezeket a játékosokat kiszemeltük, azonban hozzáteszem: nincs olyan vezérelvünk, hogy külföldi labdarúgó nem kerülhet a Kecskeméti TE csapatába. Elsődlegesen magyarokban gondolkodunk, ha külföldi játékost igazolunk, akkor a teljesítménye magasabb szintű kell hogy legyen.

– Egyik meghatározó játékosuk, a 23 éves középhátvéd, Szalai Gábor behívót kapott a magyar válogatottba a soron követező, Montenegró és Litvánia elleni Európa-bajnoki selejtezőmeccsekre. Hogyan fogadta a hírt a csapat és a szakmai stáb?
– Hatalmas öröm a közösségünk életében, ha sikerül néhány játékost olyan szintre emelni, amely már a szövetségi kapitány figyelmét is felkelti. Az egyéni teljesítményen kívül a csapattársak és a szakmai stáb érdeme is, hogy behívót kapott. A bejelentés napján a játékosok az öltözőben ülve várták, hogy kiket nevez meg Marco Rossi, aztán amikor Gábor neve elhangzott, óriási üdvrivalgás tört ki, a nyakába borultak és gratuláltak nekik. Teljesen megérdemelten került a válogatottba, a közösségünk dicsérete és elismerése, nem háttérbe szorítva Gábor munkabírását.

– A nyári pihenőt követően hogy néz ki a csapat programja? Sok idő nem marad a felkészülésre, hiszen július közepén bekapcsolódnak a Konferencia Liga-selejtezőbe.
– Az utolsó mérkőzésünket május 26-án játszottuk, ezt követően a játékosok két hét pihenőt kaptak. A felkészülést június 17-én kezdjük, ezt orvosi vizsgálatok és tesztek előzik meg. Kellemes teher, hogy a Konferencia Liga-selejtezőjében részt vehetünk, mindenképp motivál minket. Nagyon komoly periodizációs modellt dolgoztunk ki különböző eshetőségekre, azt gondolom, hogy ezt a helyzetet is megoldjuk. A játékoskeret magja két éve együtt dolgozik, tisztában vannak azzal, hogy mik az elvárásaink, az újak beépítése pedig időbe telik. Aki hozzánk kerül, azért dolgozik, hogy a Kecskemét még magasabb szintre jusson.

– Mi lehet az elvárás a csapattal szemben a következő idényben?
– A fő célkitűzésünk az élvonalban maradás. Ha menet közben ismét sikerül stabil csapatnak lenni, az eltervezett utat járni, akkor lehet célokat változtatni, addig viszont nincs értelme. Reálisan kell látni a mezőnyt és az ellenfelek játékoskereteit. Nem a kishitűség mondatja velem a bennmaradást, hanem az észszerűség és a két lábbal a földön járás.

– Szabó István elnyerte az év edzőjének járó elismerést, ami az egész szakmai stábot dicséri. Mióta dolgozik együtt vele? Milyen a közös munka?
– Nem véletlenül választották az év edzőjének a legrangosabb fórumokon. Azt nyilatkozta, egyedül nem tudta volna mindezt megvalósítani, a háttéremberek munkája elengedhetetlen volt. A szakmai stáb nagyon jó, videóelemző, kapusedző, erőnléti edző, technikai vezető és jómagam mint másodedző, viszont a koordinátor a vezetőedző. Mindenki a maga területén a legjobbat akarja nyújtani, azért dolgozik és képezi magát, hogy sikeres legyen a közösség. Öt éve dolgozunk együtt Szabó Istvánnal, barátok vagyunk, megbízunk egymásban. Először a Dabas csapatánál dolgoztunk együtt, ahol éreztük, hogy félszavakból is értjük egymást, ezért közösen léptünk tovább Kecskemétre.

– Két évvel ezelőtt, amikor Kecskemétre igazolt, azt mondta, szeretnék a csapatot a régi fényében feltüntetni, illetve visszahelyezni a magyar labdarúgás térképére. Mi lehet a következő lépés?
– Bár azt mondtam, hogy a biztos bennmaradás a cél, próbálunk mindig többek lenni. Nem hittem, hogy sikerül a magyar labdarúgás térképére ennyire gyorsan visszahelyezni a kecskeméti csapatot, viszont a sikerhez szerencsés egybeesések egyvelege is kellett. Próbálunk továbbra is minél magasabb szinten maradni, még több örömet szerezni a kecskeméti és Bács-Kiskun vármegyei szurkolóknak. Rengeteg drukker csatlakozott hozzánk az elmúlt idény folyamán, nem csak Magyarország különböző részeiről, hanem Székelyföldről is. Hihetetlen érzés, hogy ilyen sokan mögöttünk állnak, biztatnak minket és bátorító üzeneteket küldenek, még akkor is, amikor kikapunk.

– Hogyan jutott el egy szé­kelyudvarhelyi szakember addig, hogy egy újonc csapattal ezüstérmet szerezzen az NB I.-ben?
– Édesanyám és édesapám rengeteget tett azért, hogy sportolhassak, a nővérem a legnehezebb pillanatokban kitartásra buzdított. A testnevelő tanáraim olyan technikai, taktikai és mentális tulajdonságokkal vérteztek fel, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. A barátaim és a feleségem mindig mellettem álltak és bátorítottak, a jó Isten pedig mindig abba az irányba terelt, ahol megkaptam a lehetőséget a továbblépésre és a fejlődésre. Rengeteg képzés és tanulás van mögöttem, ezek a mai napig elengedhetetlenek a szinten tartáshoz. Büszke vagyok arra, hogy megőriztem azokat az erkölcsi értékeket, amelyek mentén eljutottam a profi futballba. Soha nem felejtem el, honnan indultam és hová térek mindig haza.