Merthogy a politikai diskurzusban – főként, ha a diplomáciáról van szó, de nem csak – kényesen kerülik kimondani, hogy ebben az országban létezik egy több mint félmilliós székely közösség, mi több, nem létezőnek nyilvánítják, már szinte megszoktuk – bár elfogadni soha nem fogjuk; mint hogy azt sem, hogy a székely szimbólumok elleni támadások csaknem mindennaposak. De hogy a legnépszerűbb sport berkeiben is a történelmi régiók, illetve az ott élő közösségek említése között ilyen  nagy különbséget tesznek (nevezhetnénk hallgatólagos diszkriminációnak), nos, az talán számunkra sem tűnik ennyire nyilvánvalónak.

Mert miért ne mondhatná a román sportközvetítő a Sepsi OSK játékosaira, hogy a székelyek (secuii), ha az oltyánok, a bánátiak vagy éppen a dobrudzsaiak kifejezés rengetegszer elhangzik egy mérkőzés alatt? (Miközben nyilván a Sepsi OSK-ban sem székely focisták játszanak elsősorban, mint ahogy a konstancai Farul csapatában sem dobrudzsaiak.) Van persze sűrűn használt kifejezés, mert sokszor elhangzik a kovásznaiak (covăsneni) jelző. De arról tudjuk (vajon a riporterek is tudják?), hogy egy kommunista közigazgatási reform szörnyszüleménye.

Ha kijár a történelmi régió elnevezés az ország többi térségének, ha a krajovai vagy konstancai csapatnak, amelyben természetesen nem csak oltyán vagy dobrudzsai származású focisták rúgják a labdát, lehet sűrűn mondani, hogy „oltenii” vagy „dobrogenii”, akkor a sepsiszentgyörgyi csapat tagjait miért nem illeti meg a „secuii” elnevezés?

Mélyen gyökerező előítéletek ezek, amelyek leküzdése nem könnyű feladat. A közéletben, a sportban, de mindenhol azonban törekedni kell rá. Talán eljön az idő, amikor senki számára nem lesz szitokszó a székely, nem kell támadni, netán elhallgatni, nem lesz különös, hogy a meccs végén felhangzik a székely himnusz.

Borítókép: Facebook / Sepsi OSK