Ha valaki tájékozatlanul azt hinné, hogy csupán Oroszország volt csatlósállamainak, a kelet közép európai uniós országoknak és az unió kapujában toporgó gáztárolókkal, következésképp tartalékokkal sem rendelkező balkáni államoknak (Bosznia, Szerbia, Macedónia, részben az uniós Bulgária) okozott óriási veszteségeket a gázcsapok drasztikus elzárása — téved.
A nagy orosz szállító, a Gazprom becsült veszteségei már eddig is meghaladják a 800 millió dollárt, ami nagyobb, mint a válságot kirobbantó orosz—ukrán vita során a Gazprom által az ukránoktól a lopott gázért követelt összeg. (Körülbelül 600 millió.) A helyzet elmérgesedése elején óriás hibát követett el az unió is, amikor nem akarván még beszállni a bizonytalan kimenetelű orosz—ukrán vitába, brüsszeli illetékesek kissé elhamarkodottan kijelentették, hogy az uniót, a legnagyobb megrendelőt nem érinti az Ukrajnában kialakuló helyzet. Aztán Moszkva, akárcsak két esztendeje, akkor is a leghidegebb téli időszakban, váratlanul drasztikusan zárta el a csapokat, s kiderült, mindez tizennyolc államot érint, nagy részük uniós. Ekkor már be kellett keményíteni, igaz ugyan, hogy a függőség kölcsönös, az unió rászorul az orosz földgázra, az orosz szállító is a legnagyobb vásárlóra, de oda kell hatni, hogy az orosz fél szigorúan vegye üzleti szerződésben fixált kötelezettségeit. Magyarul: az ukrán helyzettől az európai gázszállításokat függetleníteni kell! (Felvetődik a kérdés: megkezdődik-e egyáltalán ez a rémbohózat, ha a legnagyobb uniós fogyasztó, Németország sem kap gázt. Úgy gondoljuk, nem, de ez további kérdéseket vet fel, melyeket itt, sajnos, nem is érinthetünk…) A tárgyalások eredményeképpen hamarosan megindul megint a gáz, de a kialakuló s bármikor megismétlődhető helyzet, ti. a csapelzárások, megint és újult erővel felvetették az európai függőség teljes vagy részleges megszüntetésének nemes gondolatát. Szóba kerültek, mint gáz szűkében mindig, az alternatív energiahordozók, és szóba került a sokat emlegetett, de jelenleg még a tervek ködében szendergő Nabucco gázvezeték megépítése is. Ez kikerülné Oroszországot, s a volt szovjet, ázsiai tagköztársaságokból (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán), s ha a politikai helyzet lehetővé teszi, Irakból kapná a gázt. Ellenzői felvetik, hogy a Szovjetunióban szocializálódó mohamedán országok mennyire tartanák be vállalt kötelezettségeiket? Ráadásul nekik már van egy stabil vevőjük, Oroszország. Az orosz tartalékok nagyok ugyan, de a jelenlegi kitermelés mellett a hatalmas európai export és a szintén tetemes belső fogyasztás miatt Moszkva is gázimportra szorul… Egyetlen járható út a megegyezés, s az orosz fél rákényszerítése üzleti szerződéseinek betartására. Hogy ez mennyire eredményes, látjuk. Megegyezhetnek, de az oroszmedve korántsem imagináius (elképzelt) mancsa ott a gázcsapon.
