Ebben az időszakban négy és fél évig a szociáldemokraták vezettek, három és fél évig a liberálisok, egy bő évig pedig független, „szakértői” csapat tüsténkedett a szociáldemokrata parlamenti többség által megszabott korlátok között.

Most pedig ismét szociáldemokrata politikus kezébe kerül a gyeplő. Mármint hivatalosan is, mert a hétfőn lemondott liberális kormányfő, Nicolae Ciucă nyugalmazott tábornok a beiktatása óta eltelt 19 hónapban inkább másodhegedűsnek, az államelnök és az általa kialakított szörnykoalíció foglyának tűnt, valódi vezérnek a korábban démonizált PeeSzeeDee elnöke, Marcel Ciolacu látszott. Iohannis engedelmes katonájának nyilván nem volt könnyű dolga: teljesen járatlan volt a politikában – még saját pártjában is, amelynek tagjait az addigi ősellenséggel kellett együttműködésre bírnia – és súlyos gondokat kellett megoldania. 2021 őszén tombolt a járvány és elrobbantak az energiaárak, 2022 februárjában kitört az ukrajnai háború, 2023 májusában a tanügyi sztrájk. Leköszönő beszéde szerint mindezen kihívásoknak sikeresen eleget tett, mi több, stabilitást biztosított az országnak.

Ám ennek nagy ára van. A Nemzeti Liberális Pártra nézve is, amelynek népszerűsége 2020 tavaszán meghaladta a 40 százalékot, most pedig a húszat sem éri el. A liberálisok ugyanis reformokat ígértek, az állami adminisztráció karcsúsítását, a „vörös bárók” által meghonosított klientelizmus és szabadrablás felszámolását, a pénzek hatékonyabb és átláthatóbb felhasználását, vállalkozóbarát adózást, minőségi oktatást és egészségügyet. Ehelyett mit kaptunk: két számjegyű inflációt, hatalmas költségvetési hiányt, a nemzeti össztermék 50 százalékát meghaladó, igen magas kamatú adósságot, hozzá nem értőkkel felduzzasztott és pazarló államapparátust, kínlódó cégeket, elhanyagolt gyermekeket (itt voltak a legtovább bezárt iskolák a járvány alatt), akadozó betegellátást. No meg némi segélyt a fűtés- és villanyszámlák kifizetésére, azt is zavaros, újra meg újra módosított rendeletek sorával. A schengeni csatlakozásból nem lett semmi, a helyreállítási tervből pedig alig valósult meg valami, a belefoglalt reformok (köztük a speciális nyugdíjak eltörlése) és a hozzájuk kötött uniós támogatások máris késnek. A jelek szerint a liberálisok leginkább arra a változásra vágytak, hogy ők legyenek a szociáldemokraták helyén: erre utal a Ciucă-kormány megalakulása és békés működése is.

Nos, a tábornok megtette kötelességét, és visszavonult a szenátus élére, ahol keveset kell szerepelni és nemigen firtatják a speciális nyugdíjat vagy a doktori dolgozat eredetiségét. Hátrahagyott ugyan egy rakás nehéz feladatot, „forró krumplit” az új, rotációs kormánynak – amelytől már csak azért sem várhatunk jobb teljesítményt, mert lényegét tekintve nem fog jelentősen különbözni az elődeitől –, ám utódja, valamint patrónusa is elégedetten nyilatkozott. Márpedig ez számít. Övék a hatalom.

Borítókép: Presidency.ro