Félreértés ne essék, a román politikai prérit ismerve, ahol bármi, illetve annak az ellenkezője is bármikor megtörténhet, és a pillanatnyi széljáráshoz igazodó abszurd megoldás, összeborulás, elválás bevett gyakorlat, a dilemma nem az, hogy lesz-e még esélye az RMDSZ-nek a hatalom közelébe kerülni, vagy mostantól az ellenzékiség keserű kenyerén lesznek kénytelenek tengődni, annak összes hátrányával? Gyakran megtapasztalhattuk, hogy a román pártok, ha a helyzet úgy hozta, nem igazán tartottak igényt a szövetség szolgálataira, ugyanakkor ennek ellenkezőjét is láthattuk, amikor adott érdekek mentén keblükre ölelték, még ha nem is feltétlenül volt szükségük rá. A politikai pávatáncok világa ez, melyben a kimenetelt esetenként még megtippelni is nehéz.

A játszmákon túltekintve, ugyanakkor a kérdést – merre tovább? – igenis fel kell tenni. Ugyanis az RMDSZ a nagykoalícióból (és nem csak a kormányból) való távozásával – vagy ahogy ők fogalmaztak, a „lépcsőn való letaszításukkal” – igencsak kényelmetlen, sőt kínos helyzetbe került, nem mellékesen egy elég kényes időszakban, kevesebb mint egy évvel a választások előtt. Egyrészt érzékelhető a politikai presztízsvesztés a magyar közösség előtt. Tetszik, vagy sem, az egyszerű választópolgár számára az elmúlt hetek huzavonája (és a végeredmény) egyértelműen azt üzeni, hogy minden erőfeszítés ellenére a román pártok bizony könnyen jöttek, könnyen mennek alapon kezelik az RMDSZ-t, erőfelmutatásból, befolyásból ez pedig jócskán elégtelen. Nyilván, ez nem kizárólag a szövetség „bűne”, de olyan tényező, melyet az elkövetkezőkben mindenképp prioritásként kell kezelniük, ha nem akarnak fájdalmas ébredést 2024 őszén. Másrészt, a héten történtek böjtje csak ezután jöhet el igazán, ellenzékből ugyanis elég nehéz lesz gyakorlati, problémamegoldó, a közösség számára meghatározó kérdésekben ütőképes politikát folytatni. Márpedig az emberek a szimbolikus politizáláson túl a mindennapi, pragmatikus problémáikra válaszul szolgáló érdekvédelmet is elvárnak, elvégre az életkörülmények, az életminőség, a közállapotok legalább annyira fontosak, mint a nemzeti jelképek vagy éppen az anyanyelv védelme.

A fentieket figyelembe véve, nem kis feladat áll az RMDSZ előtt: viszonylag rövid idő alatt megtalálni azt a képletet, hogy ígéretükhöz híven továbbra is a közösség érdekeit szolgálják – értve ez alatt az emberek által is érzékelhető, kézzelfogható eredményeket –, miközben a hatalom közeli helyzet nyújtotta előnyök nem állnak rendelkezésre. Illetve emellett valamelyest vissza is kell állítani a jelenleg igencsak megtépázott hírnevet, javítani a szövetség megítélését, ami jövőre igen értékes voksokra váltható. Természetesen, nyalogathatják sebeiket, hivatkozhatnak arra, hogy sarokba lettek szorítva, az óra viszont ketyeg, a szavazók pedig nem kifogásokat, hanem eredményeket várnak.

Borítókép: Kelemen Hunor szövetségi elnök beszédet mond az RMDSZ kongresszusán. Fotó: RMDSZ