Fennállásának 35. születésnapját ünnepelte szombat délután Baróton a Kájoni Consort régizene-együttes. Az eseményen jelen volt – és velük együtt játszott – több régi zenésztárs, mellettük diákok ragadtak hangszert és bizonyították, akad még zene iránt elkötelezett fiatal a vidéken. A református templomban jelentős számban megjelent közönség elismerő, szeretetről tanúskodó tapsa minden bizonnyal nagy bátorítást jelentett az együttes tagjainak és folytatásra biztatja őket.
Benedek-Huszár János polgármester köszöntésében úgy fogalmazott, örvend, hogy a városban több olyan együttes is található, amely rég működik – tavaly a TransylMania húszéves, a Kelekótya pedig huszonegy múlt –, de a Kájoni Consort mindegyiknél több, hiszen Barót és Erdővidék kulturális nagykövetévé nőtte ki magát az idők folyamán.
Akkor kezdték a munkát, amikor a múlt rendszerben a legnehezebb volt. Felszámolták a köztévé magyar adását, bezárták a marosvásárhelyi rádiót, helységneveinket magyarul nem is volt szabad leírni. A Kájoni Consort mégis megszületett, és elindult a Benedek Elek-i „szembemenő” úton: jelentős magyar nevet választottak maguknak, régizenét kezdtek játszani, ami által hozzájárultak, hogy a kor sötétségébe kis világosság is beszűrődhessen. A városvezető azt kívánta, a régi tagoknak sokáig legyen erejük a zenéléshez, és sikerüljön új tagokat bevonzaniuk, akik bár a következő harmincöt évben szebbé teszik az erdővidékiek életét.
Tordai Árpád református lelkész úgy fogalmazott: bár isteni mértékkel mérve a harmincöt esztendő oly kevés, ám emberi életben már jelentős idő. A közösség nevében köszönetet mond az elvégzett munkáért, az együttes tagjainak, családtagjaiknak a szüntelen támogatásért, és azt kívánja, legyen erejük új dalokat repertoárjukra tűzni.
Hoffmann Edit, az együttes egykori tagja, az esemény műsorvezetője a Kájoni Consort művészeti vezetőjének, Gyulai-György Évának a munkásságát méltatta. Az ő érdeme, hogy a Gyöngyharmat gyermekkórus mellett megszervezte és tíz éven át (2005–2014 között) működtette a Gaál Mózes Általános Iskola keretében azt a hangszeres régizene-együttest, amely sikert aratott az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napokon, a Kájoni Consort által szervezett Erdővidéki Régizene Találkozókon, a bikfalvi és dévai Reneszánsz Napokon, 2013-ban pedig az Árgyélus királyfi című széphistória dramatizált változatával a Csíkszeredai Régizene Fesztiválra is eljutott.
Gyulai-György Éva úgy fogalmazott, rengeteget számít számukra a közös zenélés. Közösséget, lelki feltöltődést és életformát kaptak, élményt jelentett, hogy közösséget találtak és szolgálhattak, s az európai udvarok zenéje mellett népszerűsítik a magyar és erdélyi népi zenét és székely értékeket. Azt kívánja minden tagjuknak, hogy testi és lelki egészségük kitartson és megmaradjon lelkesedésük a zenélés iránt.
Díszoklevéllel köszönték meg Egyed Ildikónak, Ilyés Katalinnak, Gyulai-György Sándornak és Oláh-Román Mihálynak, amiért a kezdetektől, azaz az elmúlt harmincöt évben következetesen támogatták és ezáltal lehetővé tették, hogy házastársaik részt vegyenek az együttes munkájában.
A Kájoni Consort – Gyulai-György Éva, Kovács Erzsébet, Lőrincz Emese, Oláh-Román Ida, Veress Katalin, Egyed Csaba, Hermány Gábor és Ilyés Lajos –, valamint az eseményre hazatérő Kós Katalin (Kolozsvár) és Demeter János (Sepsiszentgyörgy) alapító tagok és az együttesben legalább tíz évet játszó Tóth Levente, Antal László és Hoffmann Edit egykori tagok kedvenc dalaikkal kedveskedtek közönségüknek. Fellépett még a bibarcfalvi furulyacsoport (irányító: Fancsal Zsolt református lelkipásztor), a Gaál Mózes Általános Iskola Gyöngyharmat énekegyüttese (irányító: Aczél Zsuzsanna zenetanár), gitáron játszott Vajda Kristóf és Kelemen Krisztián (oktató: Bogyor Attila), Kisgyörgy Bence hegedült (Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy, oktatója Karácsony Gabriella zenetanár), Kisgyörgy Abigél zongorán játszott (Plugor Sándor Művészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy, oktatója Kőmíves-Bokor Zsuzsa zenetanár).
