Ötven év után a vidombáki az első újonnan épült légikikötő Romániában, s bár sokszor és sokan elmondták már, hogy műszakilag a legkorszerűbb – mintha nem ez lenne a normális egy új létesítménynél, hanem az olyanszerű „fejlesztések”, mint a sepsiszentgyörgyi vasútállomás aluljárója, amely a hetvenes évek szintjére tornászta le az utasok kiszolgálását –, rögtön a megnyitó után kiderült, hogy mit sem ér a technológia a merev hivatali szabályozás mellett. Hogy a szűkre szabott nyitvatartás az állami légiforgalmi társaságnak (ROMATSA) vagy pedig a repülőtér vezetőségének köszönhető-e, az mellékes. A lényeg az, hogy korlátozza a jelenleg egyedüli légitársaságot és annak utasait, ahogy ez a Dan Air vezetőjének kifakadásából kiderül.

Egyebek is értelmet nyertek a megnyitó utáni napokban. A Dan Air közleményéből választ kaptunk arra, hogy miért kell a vidombáki repülőtér virtuális irányítótornyát éppen Aradról vezényelni, miért nem lehet a közelebb levő Bukarestből, Nagyszebenből, Marosvásárhelyről, Bákóból vagy – urambocsá! – éppen helyből elvégezni ezt a munkát. Tudni lehetett, hogy kellenek majd szakemberek, és lett volna idő a kiképzésükre, hiszen eléggé lassan haladt az építkezés, de hát a kis forgalmú aradi repülőtér személyzetének valóságos mentőövet jelent ez a megbízás, amelynek nyélbe ütését valószínűleg segítette, hogy Brassó és Arad megye vezetői ugyanazon (liberális) párthoz tartoznak. S bár Sorin Grindeanu közlekedésügyi miniszter (aki az egyetlen magas rangú szociáldemokrata volt Vidombákon) megjegyezte, hogy a repülőterek nem politikai alapon működnek, a politika, lám, mégis beleszól.

És nem csupán pártalapon: az is világos, hogy nem csak Nagyszebennek és Marosvásárhelynek jelent nem kívánt konkurenciát a Brassó melletti repülőtér, hanem Bukarestnek is, egyik kormánynak sem akaródzott és most sem akaródzik támogatni ezt a térséget. Bizonyíték rá, hogy a vidombáki légikikötőt nagyrészt önerőből építette a megyei önkormányzat (azért tartott ilyen sokáig), és az is, hogy az autópályák még mindig csak ígéretek errefelé. De még így, repülőtér és autópályák nélkül is a Barcaság a második legtöbb turistát vonzó térség az országban (a főváros után), tehát az nem kérdés, hogy szükség van-e infrastruktúrára. Az viszont igen, hogy miért nehezítik most a repülést: így akarnak újabb légitársaságokat idevonzani?

Az avatáson persze mindenki csupa szépet és jót igyekezett mondani, de már a nagy ünneplés időzítése is az emberek és a vállalkozók iránti lenézést mutatja, hiszen azért kellett mindjárt az első menetrend szerinti járatot két és fél órás késéssel indítani, mert a politikusok akartak elsőként leszállni az új reptéren.

Érthetetlen, miért rossz az a kormányoknak, ha Brassó és környéke fejlődik, de úgy tűnik, a vidombáki repülőtér megnyitásával még nem ért véget, csak új fejezetéhez érkezett a hivatali önkénnyel vívott küzdelem.

Borítókép: Szalagvágás a vidombáki repülőtér avatásán. Fotó: Ferencz Csaba