Barót tanácsa csütörtök délután tartott ülésén négy, az országos helyreállítási terv (PNRR) keretében megvalósuló, középületek energetikai felújítását lehetővé tevő beruházás műszaki és gazdasági mutatóit, valamint azok technikai dokumentációit fogadta el. Bán István független tanácstag – a múltkori képviselő-testületi üléshez hasonlóan – ezúttal is vitatta, hogy a városnak lesz-e elég pénze a beruházás megvalósításához. Benedek-Huszár János polgármester úgy vélte, a kérdés jelen pillanatban lehet, hogy jogosnak tűnik, de meggyőződése, jóval kisebb lesz a kiadás, mint most tűnik.
A városi elöljáró emlékeztette a testületet: a beruházások közös elemének számít a falak szigetelése és a fűtés korszerűsítése mellett az akadálymentes mosdók kialakítása. Utóbbiak megoldása nem mindig egyszerű, esetenként nagyobb beavatkozást igényel – mondotta.
A felsőrákosi iskola felújítására – mely magában foglalja a teljes tetőcserét is – 1,32 millió lejt nyertek, a költségek pedig 3,06 millió lejre rúgnak, azaz 1,7 millió lejt kell saját forrásból biztosítaniuk. A bibarcfalvi iskolát, hogy az a fogyatékkal élőknek is megfeleljen, lifttel kell ellátniuk. Mindezt azért, mert az oktatási termek az épület emeletén vannak kialakítva, oda pedig a legfeljebb nyolc fokos emelkedésű rámpát csak sok és drága betonmunka árán lehetne kialakítani. Nyertes pályázatuk összértéke 1,45 millió lej, a szükséges költségvetés pedig 2,24 millió lej, vagyis a baróti önrész 788 ezer lej. A polgármesteri hivatal felújítására 1,23 millió lejt nyertek, a költségek pedig 1,91 milliót tesznek ki. Ebben az esetben is a feljáró és a mosdó kialakítása került jelentősebb összegbe. A kórház belgyógyászati és járóbeteg-rendelői részét magában foglaló épület felújításához az önkormányzatnak önrészként 564 ezer lejt kell adnia a PNRR-től érkező 1,8 millió lejen felül.
Bán István hozzászólásában úgy vélte, talán egész Székelyföld sem fog annyi pénzt, számításai szerint 35–40 millió lej önrészt kifizetni, mint Barót. Ha minden tervezett beruházást elvégeznének, honnan veszik elő ezt az összeget – kérdezte a független tanácstag.
Benedek-Huszár János a válaszadásra kis türelmet kért –, mint kikerült azért, hogy a tételeket összeadja. Mint mondotta, a múlt, illetve jelen tanácsülésen elfogadott összesen kilenc beruházáshoz nem annyi önrész kell, mint amennyit Bán István mondott, hanem megközelítőleg tizenhatmillió lej. Az sem kevés – ismerte el –, s természetesen ő is elgondolkodott a kérdésen, de arra a következtetésre jutott, nem szabad meghátrálni. Amikor a reziliencia-programot az unió és Románia kormánya is elfogadta még 2021 nyara volt, azóta pedig sok minden történt: szomszédunkban háború tört ki, annak következtében pedig kisebb gazdasági válság és infláció kezdődött, ami mindent drágított. Ám az is látszik – mondotta –, hogy a helyzet normalizálódik és a statisztikai hivatal szerint is már negyedik hónapja, hogy csökkennek az árak, azaz mire oda jutnak, hogy a becslések helyét konkrét árak veszik át, minden bizonnyal jóval kevesebb lesz az önrészük. Azt javasolja tehát, hogy az előterjesztett tervezeteket fogadják el, majd ha a minisztérium jóváhagyása is megérkezik, dolgozzák ki a műszaki terveket: ekkor fog kiderülni, hogy az akkori – valószínűleg idén őszi – árakon mennyire lesznek drágák a beruházások. Akkor ismét csak tanácsülés keretében lehet dönteni, melyiket valósítják meg, melyiket nem, vagy melyik élvez prioritást.
Az előterjesztett határozattervezetet a tanács elfogadta, ám az ülés végén Bán István, mondván, nem kapott kérdésére választ, ismét rákérdezett: tizenhatmillió leje honnan lesz a városnak, vagy tényleg lemondanak néhány tervezett beruházásról? Ha igen, miért rendeltek meg annyi tervet és tanulmányt, miért nem egyenesen magukra a felújításokra költötték el a pénzt? Bán István végezetül pontosított is: a 35–40 millióba a Saligny-program megvalósításához szükséges önrész biztosítását is beleszámolta – mondotta.
Benedek-Huszár János válaszában úgy fogalmazott, „aki egyáltalán látott testközelből közberuházást”, az tudja, hogy a valós ár mindig a végén derül ki,, amikor az adott beruházást átvették, azt megelőzően csak becslések és ajánlatok léteznek. A PNRR által támogatott beruházásoknál az érintett épületek négyzetméterre kiterített felületét kellett bizonyítani, és azt a számot szorozták a négyzetméterenkénti 440 eurós támogatással. Ezzel szemben a Saligny-program teljesen más típusú volt: oda megvalósíthatósági tanulmánnyal és költségvetéssel kellett pályázni.
A baróti önkormányzat minden kötelező lépést betartva halad, és még nem tartanak ott, hogy konkrét árat lehessen mondani. A kivitelezési terv elkészültét követően derül ki, hogy hozzávetőleg mennyi lesz a beruházások értéke, de a versenytárgyalások nem ritkán még annak is tíz-húsz százalékkal lejjebb hozzák az árait. „Ebben a pillanatban mi nem vagyunk sem jobb helyzetben, sem pedig rosszabban, mint az összes romániai önkormányzat, amelyek ezrével tettek le pályázatokat ezekre a kiírásokra, ugyanaz volt az egységár mindenütt” – mondotta.
A polgármester reagált Bán István azon felvetésére is, mely szerint a városvezető szavaiból azt lehet leszűrni, hogy a tervek közül többet visszamondana, s csak néhányukat valósítaná meg. Mint fogalmazott, Bán száját „mindenfajta megfontolás nélkül hagyták el” a szavak. Ő nem azt mondta, hogy vissza kell mondani a terveket, hanem azt, hogy prioritáslistát kell elfogadni, mert a megvalósításokra csak három év van adva, azaz nem szabad olyanba belevágniuk, amit esetleg nem tudnak befejezni.
Tudja, hogy nem lesz könnyű célt érniük, de bízik abban, hogy az adóbevételek és az állami költségvetésből érkező juttatások növekedése, a költségek fokozatos csökkenése – és végső soron a hitel lehetősége – oda vezet, hogy mindent megvalósítsanak – zárta felszólalását Benedek-Huszár János.
