Az egyik azonnali hatás, hogy a magyarlakta települések önkormányzatai jóval nehezebben jutnak majd kormányzati forrásokhoz, mint eddig. Politikai vonatkozásban probléma lehet ez a választások előtt ugyancsak bizonyítási kényszerben levő polgármesterek számára – de az itt élő emberek számára sem mindegy, hogy egy-egy közberuházást sikerül-e beindítani, esetenként befejezni vagy sem. Az uniós pénzek lehívása, bizonyos adminisztratív, bürokratikus akadályok leküzdése is jóval nehezebbé válik, ha nincs a minisztériumokban magyar tárcavezető, államtitkár – de még mindig ezek tűnnek a kisebbik problémáknak.

Ennél sokkal veszélyesebb következményekkel járhat, hogy a következő időszakban minden valószínűség szerint felerősödik majd a magyar­ellenesség. Az RMDSZ kormányból való kitaszítása mögött ugyanis állhatott olyan megfontolás is – túl a kapzsiságon, telhetetlenségen, a pénz és hatalom iránti olthatatlan vágyon –, hogy a két nagy párt immár maga is nyugodtan meglovagolhatja azt a nacionalista, soviniszta, magyar­ellenes hullámot, amely a romániai politikai alakulatok népszerűségi versenyében a felmérések szerint a második helyre röpítette az AUR-t. Most, hogy az RMDSZ immár nem része a koalíciónak, mind a Szociáldemokrata Párt, mind a Nemzeti Liberális Párt ráerősíthet a magyarellenes retorikára abban a reményben, hogy sikerülhet szavazatokat elvonniuk az AUR-tól. Ez egyik alakulat számára sem okoz majd különösebb nehézséget, hiszen mindkettő soraiban vannak igen befolyásos magyarellenes politikusok, elég csak felidézni az „akasztós” Mihai Tudose volt szociáldemokrata miniszterelnök nyilatkozatait vagy Rareș Bogdan soviniszta tévésztárból lett liberális megmondóember paranoid, gyakorta ordináré megnyilvánulásait. Abba pedig jobb nem belegondolni, hogy egy rendkívül bonyolult geopolitikai kontextusban, amikor a romániai társadalomnak egyre több gazdasági-szociális nehézséggel kell szembesülnie, milyen veszélyekkel jár az állam legmagasabb szintjeiről szított magyargyűlölet, milyen következményei lehetnek a nacionalista, soviniszta szólamoknak egy, a magyarellenességre amúgy is fogékony közegben.

Mindezeken túl a legnagyobb gondot mégiscsak az jelenti, hogy az új helyzetre nem nagyon van stratégiája az RMDSZ-nek – márpedig ezért igazán nem okolhatók a koalíciós partnerek. Mintha nem igazán hitték volna a szövetség vezetői, hogy ez megtörténhet velük, hiszen alapvetően mindvégig tisztességes, korrekt, szavahihető partnerekként viselkedtek, és minisztereik teljesítményével is mindenki elégedett volt. Ezek után talán érdemes elgondolkodni azon is, hogy megéri-e a továbbiakban is ilyen korrekt, a román partnerek számára kényelmes társként viselkedni, asztal alá söpörni a magyarság jellegzetes, nemzeti identitáshoz kapcsolódó kéréseit, visszafogni a magyar közösség ez irányú elvárásait – vagy pedig célravezetőbb stratégia napirenden tartani kényesebbnek számító ügyeket is, hogy Bukarestben ne csak az RMDSZ megbízhatóságát értékeljék, de kicsit azért tartsanak is a magyaroktól.

Borítókép: Facebook / Kelemen Hunor