Időkapszula

Az új repülőtérről szóló első sajtóhírek még közvetlenül a rendszerváltás után láttak napvilágot, akkor a megyei tanács megbízása nyomán dán szakemberek készítettek tanulmányt, mely szerint 2000-ig gazdaságilag nem indokolt egy brassói repülőtér építése. Így közel két évtizedre, pontosabban 2008-ig „naftalinba” került az elképzelés, hogy tizenöt évvel ezelőtt nagy pompával végre földbe kerüljön az alapkő gyanánt egy fémhenger, vagyis az időkapszula. Mindez Ludovic Orban akkori szállítási miniszter, Aristotel Căncescu akkori megyeitanács-elnök, na meg a beruházást megvalósítani szándékozó kanadai Intelcan cég képviseletében Ronald Weissberger jelenlétében történt. De hadd idézzük a Háromszék akkori tudósításának néhány passzusát: „A repülőtéri beruházás érdekében az Intelcan 64,3 százalékos többségi részével AIBG Rt. néven részvénytársaságot alapítottak, melybe a Brassó Megyei Tanács húsz, Brassó, illetve Vidombák önkormányzata tíz, illetve öt, a Kovászna és a Hargita megyei tanács pedig 0,5, illetve 0,2 százalékkal szállt be. A szalagavatón egyébként sem a Kovászna, sem a Hargita megyei tanács nem képviseltette magát.

Aristotel Căncescu Brassó megyei tanácselnök nem rejtette véka alá, hogy a repülőtérnek sok ellenzője volt, elsősorban a fővárosi konkurencia nézte rossz szemmel, a szükséges engedélyek beszerzése, a terület kérdése mind-mind a munkálatok megkezdését akadályozták. (Az építkezés beindítását egyébként eredetileg 2006 közepére tervezték.) Mostanra azonban mind a kétszáz hektár a megyei tanács telekkönyvén szerepel, hamarosan a sajtóban gyakran emlegetett pásztort is elköltöztetik, és a finanszírozás kérdése is megoldódott, hiszen a közel százmillió eurós beruházás immár 150 százalékban kapott pénzügyi ajánlatokat — közölte Căncescu.”
 

Legelő vagy reptér

Hogy az időkapszulával (na meg a finanszírozási ajánlatokkal és az akkor létrehozott céggel) mi történt, nem tudni, de arról már írt a helyi sajtó, hogy a finanszírozók keresése közben a Brassó Megyei Tanács úgy döntött, a beruházást saját hatáskörben bonyolítja le. Így írták alá 2012-ben a kifutópálya építéséről szóló szerződést, ezek a munkálatok 2014 októberében fejeződtek be. A megépült kifutópálya 2820 méter hosszú és 45 méter széles.

Ám ezután néhány évre a repülőtér projektje megrekedt, tisztázni kellett a földterület jogi státuszát, ami 2016-ban egy, a román parlament által elfogadott törvény által történt végül meg.

A műszaki és engedélyeztetési eljárások azonnal megkezdődtek, és 2018-ban a szükséges földmunkákkal az építkezés is újraindult. Ekkor már a gurulóút és a beszállópálya/leszállóhely építési munkálatai zajlottak, párhuzamosan a kifutópályához kapcsolódó szennyvíz- és vízelvezető hálózat bővítésével.

2018 májusában Adrian-Ioan Veștea a sepsiszentgyörgyi Ipari Parkban tartott nyílt napon számolt be a repülőtér építésének állapotáról, illetve a megnyitás (mint kiderült, igen optimistán becsült) időpontját is elárulta. A Brassó megyei tanács elnöke akkor 2020 júniusára saccolta azt az időpontot, amikor felszállhat az első gép.

De idézzünk 2018. május 2-i tudósításunkból: „Adrian-Ioan Veștea, aki a legutóbbi választásokon a barcarozsnyói polgármesteri tisztséget váltotta fel Brassó megye tanácselnöki székével, s így néhány, a városban megvalósított turisztikai beruházás (várfelújítás, dinópark stb.) tapasztalatára is támaszkodik, egyik legfontosabb feladatának épp a repülőtér megvalósítását tartja. Az elsősorban bürokratikus jellegű nehézségek ellenére optimista, ebben a meggyőződésében az is megerősíti, hogy mind Kovászna, mind Hargita megye elöljárói támogatásukról biztosították, a két megye tanácsa pedig – a beruházás méreteit tekintve – kisebb összeggel is beszállt a megvalósításba.”

A tanácselnök akkor egyebek mellett közölte: a repülőtér munkálataira – területvásárlásra, előtanulmány készítésére (amelyet 2016-ban aktualizálni kellett), területrendezésre, a telephely bekerítésére, egyéb tanulmányokra (egyebek mellett modellezték a közlekedést, az áruforgalmat) a megvalósítás és a működtetés módozatait vizsgáló dokumentumokra – összesen 24 millió eurót költöttek. Az elkészült kifutópálya lehetővé teszi, hogy Boeing 737-esek, illetve a vetélytárs Airbus A320-as típusú gépei is le- és fel tudjanak szállni, vagyis a kifutópálya méretét tekintve az ország harmadik-negyedik repülőtere lesz a vidombáki nemzetközi légikikötő – hangsúlyozta az elnök.

Ami ekkor a legnagyobb változás volt, hogy a nehezebb utat választották, vagyis azt, hogy a repülőteret nem koncessziós eljárás révén valósítják meg, hanem saját kezükbe veszik a beruházás lebonyolítását. Ez elsősorban a közberuházásokat sújtó mérhetetlen és kiszámíthatatlan bürokrácia miatt lesz nehezebb – fogalmazott az elnök. A lebonyolításhoz sikerült megnyerni Alexandru Anghel repülőmérnököt, aki 2013–2015 között a jászvásári reptér korszerűsítését koordinálta. A beruházás költségeit az akkori számítások szerint több mint 57,5 millió euróra becsülték, az első évben valamivel több mint százezres utasforgalomra számítottak, s tíz év alatt tervezték meghaladni a tízmilliós utasforgalmat.
 

Utasterminál és kiszolgáló létesítmények

Már akkor érződött, hogy kemény fába vágták a fejszét Brassóban, hiszen az addig elvégzett munkálatok még „nem látszottak ki a földből”: épületeknek – a szükséges építőtelepi infrastruktúra kivételével – se híre, se hamva nem volt. Végül 2019 augusztusában írták alá az utasterminál tervezésére és építésére vonatkozó szerződést a Bog’Art Bukarest kivitelező céggel. A munkakezdési megbízást 2020 márciusában adták ki, az épület 15 hónap alatt készült el.

Ekkor még hiányzott az egyik legfontosabb létesítmény, az irányítótorony, szintúgy a reptér  biztonsági rendszerei. Sajtóhírek szerint egy év múlva született meg a döntés: a repülőtér forgalmát virtuális toronyból vezérlik majd, a járatok le- és felszállását az aradi irányítóközpontból fogják ellenőrizni és irányítani. Ez lett az első ilyen megoldás Romániában, amely mindenekelőtt az üzemeltetési költségek terén hoz jelentős megtakarítást. Jakab István Barna – jelenleg Kovászna Megye Tanácsának alelnöke, akkor repülőmérnökként az építőstáb munkatársa – a Magyar Televíziónak azt nyilatkozta, ez egyfajta kényszermegoldás is volt, hiszen lehetetlen lett volna biztosítani a megfelelő számú szakembert. Így nem a szakértelmet, hanem az infrastruktúrát telepítették ide, s ez a megoldás az egyébként kisforgalmú aradi reptér költségvetésébe is besegít – tesszük hozzá.

Szintén 2021 júliusában megkezdődtek a repülőtéri infrastruktúra 7 másik elemének munkálatai, nevezetesen az energetikai épület, a PSI csarnok, a beléptető állomások, a vízgazdálkodás, a parkoló, a terminálhoz vezető bekötőút a 103 C megyei út felől, a belső technológiai utak és a repülőtéren belüli belső hálózatok kiépítése. Egy hónap múlva a repülőtér további 4 objektumának építése is megkezdődött.

2023. május 12-én adta ki az IATA (a Nemzetközi Légifuvarozók Szövetsége) a Brassó-Vidombák  nemzetközi repülőtér hivatalos kódját: GHV. 2023. június 6-án a repülőteret a közlekedési miniszter rendeletével nemzetközi repülőtérré minősítették. Közben az illetékesek többször is megerősítették, hogy 2023. június 15-én indul a kereskedelmi utasforgalom, sőt, a tervezett nyitás előtt néhány hónappal a légitársaságok első külföldi járataikat is beharangozták, ezek közt heti két induló géppel Budapest is ott volt.
 

Avató

„Brassó, Románia szíve szárnyra kel” – ezzel a reklámszlogennel „fűszerezték meg” az egyébként elég laposra sikeredett avatóünnepséget. Erről már részletesen beszámoltunk lapunkban, s az egyelőre csupán napi néhány járat hányatott sorsa is közismert. Voltak, akik a szükségmegoldásként Bukarestből felszálló járatok miatt egyenesen úgy fogalmaztak, hogy az új reptér a fővárosi megállóhelye lett.

A botrányokkal együtt a megvalósítás jelentőségét aligha lehet elvitatni, immár működik az ország tizenhatodik repülőtere, bár annak gazdaságos üzemeltetése – egyes információk szerint – továbbra is csak távlati cél marad (legalábbis a spórlással magyarázták, hogy a reptér éjszaka nem tud fogadni gépeket).

A Brassó Megyei Tanács tájékoztatása szerint a Brassó-Vidombák Nemzetközi Repülőtér összesen 140 millió euróba került. Azt már mi tesszük hozzá, hogy megépítéséhez az első kapavágástól számítva 15 évre volt szükség.